Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem biztos, hogy témába vág ezen a blogon, de bedobom a kérdést, mert engem most ez foglalkoztat: a kibeszélés határai. Mi számít annak és mi nem? Szerintem ugyanolyan durva az is, ha valakinek kibeszélik a hálószobatitkait, akár pozitívan, akár negatívan. Azért kérdezem, mert nálam nem egyszer volt ez probléma, amit én kifogásoltam, elég határozottan, úgyhogy már szakítás is volt emiatt. Nekem ez egy tabu, és én tisztelek annyira valakit, hogy nem dumálom ki, ugyanakkor tőle is ugyanezt várom el.

Volt, hogy olyanokat hallottam vissza, hogy milyen szagokat hagyok magam után a vécén, meg az étkezési szokásaimról is részletes analízist...Az is visszajött, hogy amikor elmentünk egyszer közösen fürdőbe, mennyire férfiatlanul nem bírtam a szaunát, sőt, olyan részletek is, amikre még én se emlékeztem. Folyamatosan újjá építeni a bizalmat ilyenek után elég fárasztó. Szerintem a kidumálás egy haldokló kapcsolat szimptómája. Új kapcsolatban ez teljesen megbocsáthatatlan. Megtöri az intimitást. Ezt főleg nők csinálják, de nem értem, miért? Mert önmagában üres, nincs élete, de okvetlen elő kell adnia egy olyan szórakoztató sztorit, aminek nem ő az alanya, de amire felfigyelnek mások, így egyéniségnek tűnhet? Más, ha úgy történik, ha te is ott vagy, mert tudsz reflektálni rá, a legrosszabb viszont amikor hazugságot, vagy sarkítást hallasz vissza magadról. Tudom, hogy egy kapcsolatban fontos a szuverenitás, mert ha mindketten egyformák vagyunk, az nem egyenlő azzal, hogy kiegészítjük egymást, ez világos előttem, de én továbbra sem értem és fogadom el a pletykálkodást.