„Van pár velem egyidős, egyedülálló ismerősöm, ők sem olyanok, hogy üljünk be bárhova, megválogatják, nem alkeszek, mégis megvan a törzshelyük” – A barátnő azt hiszi, hogy a drága helyekre való beüléssel kiküszöbölhető a vizezett sör és a túlárazott bor, de a párja egyebet is sejt az idegenkedése mögött.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Mivel idén lettem 40 éves, és 6 éve élek párkapcsolatban - egy kis túlzással mondhatnám, hogy a barátnőmmel együtt léptünk egy kritikusnak mondott időszakba -, felmerült valami: azt mondta, és még egy velem egyidős, családos haverom is alátámasztotta ezt, hogy 40 felett már kínos beülni helyekre. Kérdezem, milyen helyekre gondol, így tág fogalom, mert a késdobálóba nyilván, meg oda, ahova csak fiatalok járnak. Erre azt mondta, hogy bármilyen kocsmába. Mondom, de azért egy elegáns negyedben lévő kulturált helyre, vagy borbárba be lehet ülni.
Szerintük úgy működik, hogy a családosok már csak másik családossal járnak össze valamelyikük kertjében, vagy lakásán. Hát én ebből kimaradtam, mert nem így látom. Én nem osztom ezt a gondolatot, de ez én vagyok. Erre elkezdett sorolni szerinte okés, belvárosi helyeket, de nem fogok beülni egyikbe se, ahol 1200 egy korsó vizezett hazai sör és a boroknak meg 8- 900 decije. Nem a piálás része érdekel, de ha már beülünk, akkor ne tejeskávét igyunk, legyen minőségi alkohol, de észszerű áron. Megvan annak a hangulata, a bor pedig kultúránk része, a túlárazott italok rendelése meg döntés kérdése.
Van pár velem egyidős, egyedülálló ismerősöm, ők sem olyanok, hogy üljünk be bárhova, megválogatják, nem alkeszek, mégis megvan a törzshelyük, és ha megyek én is, látom, hogy mindig jó a hangulat és senkinek sem kínos. Ilyen helyzetben ők simán ismerkednek is, de nem leszólítással, hanem ők inkább a kivárásra játszanak, és néha bejön nekik, arra gondolok, amikor már nincs asztal, ott kóvályognak lányok, ők meg felajánlják az asztalukat, hogy ülhetnek oda. Ők meg hálásak, ...nem egy barátság, vagy kapcsolat szövődött már így.
Ez nem proli dolog, még ha a párom annak is tartja, akármilyen körítéssel is érvel. Én nem ismerkedni akarok így, hanem a párommal együtt eljárni rendszeresen valahova. Akár családos az ember, akár nem, és ezt később is így fogom gondolni. Azt akarom mondani, hogy én nem kötném korhoz az ilyesmit és nem is zárnék ki mindent.
