Az, hogy öt év kevés, vagy éppen elég ahhoz, hogy a közös jövőt mindkét fél egyformán lássa, minden kapcsolatban máshogy alakul. Posztolónk barátja olyanokat mond, hogy nem biztos a közös jövőjükben, pedig a barátnő mindent megtesz, és semmiben sem korlátozza párját.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Érdekes helyzetben vagyok egy ideje, és tanácstalan is, mert a "majd csak lesz valahogy" nekem kevés, picit se nyugtat meg. Nem vagyok az a fellángolásokat kereső nő, se féltékeny, annyira megbízom a páromban, hogy tőlem akár ellenkező nemű havert is fogadhat a közös lakásunkban, ha nem vagyok ott. Ő nálam idősebb, és régebben azt mondta, hogy az ő korosztályában már nem találna gyermektelen, és szép nőket, úgyhogy én főnyeremény vagyok neki. Nem vagyok kapcsolatfüggő, ha azt mondja, elég volt, akkor ennyi volt. Sok helyzetben mindig azt kapom válasznak, hogy pl. miattam önbizalom hiányos, vagy hogy biztos nekem ő nem elég jó.
Ugyanakkor ennek ellenkezője is előfordul, amikor azt mondja néha viccből, hogy nála jobbat úgysem találok. Ezzel engem is leminősít. Próbálom segíteni, valamilyen szinten ez a feladatom, de úgy látom, hogy elsődlegesen a saját értékeivel kéne tisztában lennie mindenkinek, saját magában tegye helyre a dolgokat, mert ő felel nagyobb részt az önbecsüléséért.
Olyanokat mond (5 év után) hogy nem biztos a közös jövőnkben. Pedig én mindent megteszek, nem fordulok ki magamból, nem hozok szabályokat.
Tudom, hogy nála meddig mehetek el, mert az előző barátommal nem éltünk együtt, ritkán találkoztunk, így hoztam pár szabályt arra, ha együtt vagyunk 1 napot: nincs munka, nincs rokonlátogatás, nincs haverozás, nincs hobbi, nincs pia, nincs semmi más, csak mi - amiből az lett, hogy olyanokat kezdett mondani, hogy irigykedve nézi mások boldogságát, ... hogy neki ilyenben sosem lehet része, hogy neki biztos nem is jár ez. Nem tudom, hogy ezeket tényleg a szabályok, vagy egyéb váltották ki belőle, de ennek megismétlődését nem akarom átélni. Most nem csak nekem kéne tenni kettőnkért.
