Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Férfiként kérdezem: volt már valakinél olyan, hogy előre sejtette, reménytelen egy ügy, azaz valamilyen oknál fogva azt érezte, hogy nem működhet, de mégis szeretne belevágni? Tart ameddig tart. Volt már olyan, akinek ez bejött, annyira, hogy hosszú távú lett?

Van egy lány, akivel sokáig barátok voltunk, de volt egy hülyeségem, ami miatt megbántódhatott (az arcára kért puszit búcsúzóul, én meg nem oda adtam. Nem volt mérges miatta, nevetett, de utána nem jelentkezett. Viszont nem vágott pofon, de nem is csókolt vissza). Azóta kerül, nem olyan aktív, talán rájött, hogy félrevezető a viselkedése és jobb, ha visszavesz, vagy leépít. Én szeretném visszakapni őt, ha más minőségben nem is, legalább a korábbi állapotba, a barátságba.        

               Hónapok óta nincs senkije, tehát semmi olyan nagy bűnt nem követtem el. Azért bátorkodtam, mert ő is tett korábban pár olyan ráutaló dolgot, amivel biztatott: vártam rá az utcán, ő meg hátulról közelített, befogta a szememet, én meg megijedtem. Azt mondta: „Látnod kellett volna az arcodat, ahogy rám néztél”. Utána meg volt egy kis levelezés, ahol szintén olyan szavakat és fordulatokat használt, amiből azt vontam le, hogy próbálkozhatok, talán várja is. Mert ha nem lépek semmit, lúzer vagyok és ezzel talán más karjába is lököm.

Ahogy együtt mászkáltunk, sokszor ő hívott, azt kezdtem észrevenni, hogy kezdek szerelmes lenni belé. Hosszú idő után ő az egyetlen, aki iránt elkezdtem érezni valamit. Sokat vagyok az online térben, és valamiért azt hiszem, ő az, aki ki tudna rántani onnan, és aki miatt hagynám is. De ha én nem kezdeményezek, akkor ő sohasem fog. Ő pörgősebb és vagányabb nálam, ezért mertem, ezért is éltem az alkalommal. Ha elvisz a társaságába, ott kicsit zavarban vagyok, mert nem jut eszembe semmi, mert csak olyan baráti társaságban tudok feloldódni, ahol mindenkit ismerek. Ő nagy dumás és sokoldalú, nála nincs olyan, hogy egy témáról ne tudna bármit, egyik témáról ugrál a másikra, nálam meg sokszor egy téma gyorsan kimerül pár szóban.

Egy kapcsolat alapvetően abban különbözik a barátságtól, hogy van intimitás része, van gyengédség, érzelmek, megismerjük egymás gondolkodásmódját. Én léptem, történt, ami történt, és most várakozzak, amíg ő nem keres? És ha többet nem akar találkozni, akkor abba nyugodjak bele?