Öt hónap éppen elég kiismerni valakit, és ha ebben a másik igen segítőkész, azon csak nyerhetünk. Ha a csaj pénzügyileg könnyelmű, figyelmetlen, állandóan a saját kényelmét keresi, és mindig a fókuszban akar lenni, akkor nem árt keresni egy másik 21 évest, ...esetleg idősebbet.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel öt hónapja vagyunk együtt, nagy szerelem volt részemről az elején (azért írom így, mert az elmúlt pár hétben nagyon sok volt köztünk a súrlódás). Sok mindenen megsértődik, van, hogy én is azon, amit ő mond, de én legalább tudom, ha megbántom őt. De ő több mindennel tud engem megbántani. Én is csodálkoztam, hogy talán én nem értem magam, és vajon tényleg ennyire rossz személyiségem lenne? Olyanokon veszünk össze, amiken sokan itt csak nevetnének. Ha együtt megyünk egy helyről hazafelé, neki kényelmetlen a séta, és sűrűn meg kell állni, mint egy beteg öregasszony. A buszon, metrón azonnal le akar ülni (21 éves) akkor is, ha előtte három órát ültünk egyhuzamban. Ha azt mondom, simán legyalogolhatnánk 1 megállót, azon felháborodik, hogy minek, amikor van villamos? De ez még a legenyhébb azok közül, amik később éket verhetnek közénk.
Ő nem tud semennyire se spórolni. Olyan kiadásai vannak, hogy a hajam égnek áll. Mintha a szüleitől nem tanult volna semmit, de gondolom, akkor ők is ilyenek. Mondom, hogy felesleges sz*rokat ne vegyen már, de állítja, hogy kellenek... Nekem most épp nincsenek anyagi gondjaim, és ebben a szüleimnek is szerepe volt, hiszen engem józan takarékosságra neveltek, azaz: arra költök csak, amire kell. Ennyi. Viszont ő nem ilyen, öntudatlan, nem gondolja végig... és az a baj, majd ha egyszer valaki anyává teszi, nem biztos, hogy a gyereke lesz az első, ha költekezésről van szó. Csak magára gondol.
Nem szoktam spórolni rajta, a szülinapját is megünnepeltük, de ő az én névnapomra csak annyit mondott, amikor épp ott derült ki, hogy van, hogy „aha, oké, ...vegyek neked valamit?” -Mondtam, hogy ne. Nekem fontos a figyelem, pl. hogy megbeszéljük a napot az ágyban és utána együtt aludjunk el.
Mérlegelni se tud rendesen, a nagyobb volumenű eseteket máshogy nézi: egyszer a kezembe adta a táskáját az utcán, míg keresett benne valamit és véletlenül elejtettem, ...na aznap estig ez volt a téma, hogy az igazi férfi nem ilyen béna. Ő később elejtette a mobilomat, be is repedt az üveg, csak húzta a száját, de mondtam, hogy nem baj, amúgy is régi volt (nem volt) soha nem tettem szóvá, sőt, én vigasztaltam, hogy semmi baj, emiatt ne hibáztassa magát, bárkivel megesik.
Ő senkivel se szeret sokáig beszélgetni, mert ami őt nem érdekli, az felesleges duma, olyankor láthatóan becsukódik vagy elvonul. A szex jó vele, bár nem nagyon erőlteti az előjátékot.
Írásban jobban ki tudom fejezni magam, akkor ezeket meg kéne írnom neki? Mert ha elkezdeném neki élőben, ő megszakít, aztán totál elvesztem a fonalat és belezavarodok. Bár ha ennyire más az értékrendünk, nem is kéne ezt erőltetni, és majd úgyis ő fog szakítani, csak várni kell?