Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Idén májusban töltöm a 44. életévemet. Több mint 10 éve vagyok együtt a párommal, van egy gyerekünk is. Az utóbbi időben egyre kevesebb minőségi időt töltünk kettesben - ha teheti, és van indoka rá, ő inkább a barátaival, kollégáival tart. Ha velem van, nincs kedve együtt semmihez, talál kibúvót. A karácsony annyiból állt, hogy ettünk, ajándékoztunk, majd elvonult, tévézett egyedül és lefeküdt 10-kor. A Szilveszter annyi volt, hogy elment délután négy óra körül és másnap délben jelent meg. Nem mesélt semmit.
Szeretném tisztázni, hogy ez nem egy olyan levél, ami arról szól, hogy meg akarom csalni a párom, és lécci-lécci biztassatok, hogy ne utáljam magam annyira, vagy adjatok tippeket, hogyan tehetném ügyesen. A lényeg, hogy annyi történt, hogy előkerült egy régi exem. Anno én szakítottam vele. Neki jobban fájt.        

                Nem haraggal váltunk meg egymástól, de azt se mondanám, hogy barátság maradt. Csak eltűntünk egymás látóteréből. Nem rég messengeren írt rám. Kedveskedett, de inkább csak poénra vettük az egészet. Neki nincs komoly kapcsolata, nekem van, és nem akarom felrúgni. De tény, hogy előkerültek a régi szép emlékek. Nem akarok tőle semmit, de hogy fordítva hogy van, azt sejtem. Tudom, hogy biztatásnak veheti azt, ha mindig válaszolok neki, de sokszor kapom magam rajta, hogy várom az üzeneteit. Ha nem ír, akkor írok én neki. Bármiről. Ez van.
Minél tovább csinálom, annál nehezebb megállni. Már egyszer át akart hívni magához, egyedül él, mesélte, h. a legutóbbi nője csúnyán átverte, többször meglopta. Írtam neki, hogy bizony-bizony vannak olyan nők is, akik valahogy genetikailag kódolva vannak, hogy ők sosem válnak el, szép és boldog családban élik le az egész életüket, és vannak olyanok, akiknél a pasifalás sosem ért véget, és negyvenesen is csak lógnak a semmiben, pasiról-pasira szállnak, amíg megtehetik. Téma mindig van.
Szóval, felhívott magához. Nemet mondtam. Ismerem őt és tudom, hogy a küszöbe átlépését követően fél órán belül az ágyába dumálna. És nem biztos, hogy ellen akarnék állni. Ezért is nem mentem még el hozzá. Nem hiszem, hogy újra bele akarnék szeretni, de voltak szép emlékeink. Sejtésem szerint most nyilván, ha azt mondanám, hogy elhagynám a párom miattad, akkor hanyatt-homlok menekülne, nyomtalanul eltűnne. A kérdés: Mit tegyek? Leálljak most? Vagy játsszuk végig, lesz, ami lesz? Nekem is vannak még vágyaim és igényeim, nem nagyok, de vannak. Megalázom ezzel magam (vagy a páromat?)