Hogy minek is hét év után még mindig összejárni volt pasikkal, azt Levélírónk se tudja, de valahogy nem képesek szabadulni egymástól. A kialakult helyzetben nagy szerepet játszik az is, hogy a közös barátok a szakításuk után is ugyanazok maradtak, akik előtt az ex ma is valótlanságokkal villog.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
miért nem érdemes túl közel maradni az exekhez? Írok egy verziót.
Mi 7 éve szakítottunk. Utána még párszor összejártunk, de végül megmaradt egy stabil barátság, amit már egyikünk se lép át, bár részéről még mindig vannak próbálkozások, ha épp magányos. Azért szakítottam vele, mert volt egy barátnője, akivel csak barátok voltak, én meg már nem hittem el. Mert egy kapcsolatban a harmadik személy megjelenése nem ok, hanem következmény. Sajnos, látom rajta, hogy időközben mennyit változott, és nem az előnyére: képzeljetek el egy 43 éves embert, aki azt hiszi, ha az emlékeiben bolyong és társaságban mindent spontán kiböfög a száján, ami az eszébe villan, az a megistenülés és az egyéniség kifejezésének egyik formája. De mindig ismétli magát, olyankor azt hiszi, valami nagy dolgot mondott.
Ennyi idősen nincsenek céljai. Sok mindent elmond magáról, pl. hogy év elején befogadott valami frissen elvált nőt, akinek nem volt épp hova mennie, de utólag már azt mondja nekem, hogy nem kellett volna, ő is belátta, mert kihasználta, megbánta. Mit lehet erre mondani? Utólag lehet sok mindent, mert utólag okos az ember. Nem volt köztük semmi, de elismeri, hogy sportos, szép csaj volt...ezeket nyilván azért mondja, mert azt hiszi, féltékeny leszek. De nem.
Viszont a közös barátaink ugyanazok ma is, akiknek olyanokat állít, hogy újra együtt vagyunk és milyen jó neki. Én ezt elnézem neki, mert kicsit gondjai vannak az itallal, és sajnálom. De sajnálatból nem fogom eltűrni, hogy éget és szégyellnem kell őt. Nem akarok jelentős áldozatot hozni egy olyan férfi miatt, akit a legtöbb nő nem szívesen vállalna fel.
Nehéz ezt helyén kezelnem, mert nála van egy kontrollhiány. És még azt se mondhatom, hogy nem olyannak ismertem meg, mert tudom, ha gyerekünk lett volna, akkor is azt méricskélte volna, hogy vajon elmehetne-e (mondjuk egy 5 hónapos gyerek mellett) iszogatni haverokkal? Ha annak idején nyíltan játszott volna, tudtam volna, hogy mihez tartsam magam, nem pedig úgy vagyok benne valamiben, mint egy pókhálóban, és érzem a gyanút, meg azt hogy minden félelmem igaz.
Akkoriban hagytam, hogy kimagyarázzon dolgokat, és az, ha a szex működőképes, csak 1 dolog. Kialakult bennem egy fóbia, hogy ha összefutunk, már tudom, hogy akkor este végig az ő ferdítéseit kell majd korrigálnom a barátok előtt, ha kinyitja a száját. Amíg így vagyunk, ez mindig elő fog fordulni. Mint barátot, nem hanyagol és én sem vetem a szemére, hogy éveket pazaroltam el vele. De tény, hogy most jóval előrébb tartok az életben, mint ő.