„Kértem tőle, hogy társaságban fogja vissza magát, de azt mondta, hogy ő ilyen, és nem akart senkit megbántani. De mindig ugyanaz van” – Posztolónk nem szívesen viszi a pasiját a baráti körébe, mert olyankor nem tud uralkodni a sajátos humorán és a borravalóval is szűkmarkúan bánik.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
a barátommal idén jöttünk össze. Bevittem a társaságomba, ami nem nagy, és nem piásokból áll, inkább csak kulturáltan beszélgetünk valahol értelmes dolgokról.
Párom se alapból nyers, de ha iszik, akkor annak tűnhet, annak, aki nem ismeri őt. Barátaim meg érzékenyebb emberek, és amit ő nem is gondol megbántónak, nekik az. Van egy meleg is a társaságban, akivel gyakran „viccel”, de ő nem veszi annak, hanem sértésnek, és már párszor el is maradozott tőlünk (amikor rákérdeztem, miért, nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy a barátom miatt... és még a maga udvarias módján hozzá is tette, hogy ez biztos az ő túlérzékenységének a hibája, nem az övé...) Én is hallom, mikkel oszt másokat, nem olyan nagyon durvák ezek, de valakit a sima cinizmus, vagy nyersesség is sérthet.
Ha ő ott van, a szokásos felszabadult légkör megfagy, ennyi. És mivel az én barátom, senki nem mer visszaszólni neki, pedig tőlem nyugodtan tehetnék.
Velem nem főnökösködik, kedvembe jár és nem beszél lekezelően, gondos, mindenben segít és támogat, nem korlátoz. Csak épp ezt nem lehet vele megoldani. Kértem tőle, hogy társaságban fogja vissza magát, de azt mondta, hogy ő ilyen, és nem akart senkit megbántani. De mindig ugyanaz van. A humora is elég sajátos, mert olyat is mondott egyszer, hogy ha kitör a világháború, akkor majd együtt menekülünk...meg bunkert építünk... ami lehet, hogy valakinek vicces, nekem morbid.
Van jó munkahelye - ennek ellenére száz forint alatti aprókat kér vissza borravalós helyeken.
Van benne egy magabiztosság, hogy ő bármit kimondhat... Most meg teljesen fel van pörögve, állandóan menne valahova, strandra, vagy koncertre, vagy kirándulni. És itt én húzom vissza inkább, hogy amikor tombol a hőség, jobb egy klímás helyiségben lenni. Néha azt érzem, hogy jobban szereti azt a tudatot, hogy van egy barátnője. Mert tudom, hogy sokáig volt egyedül.
Változhat egy ilyen típusú ember? Vagy ne erőltessem, ez már így marad?
