Komolyabb problémák nincsenek is ebben a felállásban, eltekintve a pasi családtagjaitól és attól a ténytől, hogy ő impulzívabb, többet látott a világból, és izgalmasabb életet él – viszont semmiért nem kellett annyira megküzdenie, mint a barátnőnek. Ezek valóban csak elhanyagolható ellentétek, vagy később majd nagyobb jelentőségük lehet?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokáig voltam egyedül (nő/27), és nehéz visszaszoknom a párkapcsolatosdiba.
Próbálok újra beletanulni, mert a helyzet is más, mint a korábbiak, most komolyabb. De amikor a családtagjaival vagyunk, néha teljesen lefagyok, és amikor elakad bennem a szó, butának tűnhetek a szemükben. Ezt így érzem. Nem másodlagos gond ez, mert vele ugye megkapom a családját is. Az ő lakásuk patyolat tiszta, és nekem senki nem szólt előre, hogy vegyem majd le a cipőmet, és így már a bemutatkozás se volt zökkenőmentes.
A nővérééknél is hasonló körülmények vannak. Egy darabig nem is szólt hozzám a nővére, majd amikor kérdezgetni kezdett, láttam, hogy csak muszájból teszi, valószínűleg a párom szólt neki, de olyan általánosságokat kérdezett (merre laksz, mit csinálsz?) amik a totál érdektelenségről szóltak, a személyiségem egyáltalán nem érdekelte.
Ha kiállok magamért, azzal csak nehezítem a dolgokat, ...meg azt is nehezen döntöm el, hogy mi az, ami tényleg az én hibám, és mi volt a jogtalan vád, vagy beszólás.
A néhány különbség ellenére úgy érzem, hogy a párommal mégis összeillünk. Mik ezek a különbségek? Ő impulzívabb, sokat utazgatott, izgalmasabb életet élt, mint én...és neki nem kellett annyira megküzdenie semmiért, amije van, lakást, autót a szülei alátoltak. Én káros szenvedélyektől mentes vagyok, semmi komoly pszichés problémám nincs (kicsit stresszes vagyok mostanában, ha ez annak számít) nem vagyok kontrolláló, se túlzottan féltékeny. Valamennyire mások vagyunk, én mégis belezúgtam, de senki se egyforma, így ezen már túlléptem.