Amíg a pasid gyakori szavajárása a „majd megoldódik”, és a „...majd lesz valahogy...” korai még készülni a gyerek projektre. Ha még a viharkárokat is olyan lazán méri fel, mint a saját életkorát, a felelősségérzet sem fog olyan könnyen kialakulni nála. Aztán majd mindig neked kell mozdulni, ha haladást szeretnél.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mostanság gyakran téma nálunk (amin kicsit össze is kapunk) az, hogy én szeretek előre tervezni. A barátom meg sosem volt ilyen. Korábban még azt hittem, hogy majd ha komolyabban is elindul köztünk, majd kifejlődik ez nála. De nem így lett. Úgy nőttem fel, és így is neveltek, hogy a szüleim mindig előre gondolkodtak. Így nem is voltak nagy meglepetések, biztonságban éreztem magam. Ő biztos máshogy látta ezt otthon, de tudom, hogy neki korán elváltak a szülei. Ennek a dolognak nem is ettől kéne annyira függenie, vagy nem tudom.
Kérdeztem korábban, hogy akarjunk-e gyereket vállalni? Azt mondta, még ráér. Na most ő mindjárt 40, amire mindig azt mondja, hogy még nem 40, hanem csak 39... Régebben pedig azt mondta, hogy még 40 előtt belevágna ebbe. Nem vagyok matekszakos, de a 39 szerintem elég közel áll a 40hez :) persze jobban hangzik, mint amikor a boltban sem 400 a gyümölcslé, hanem csak 399...
Ugyanabban a városban laknak a szüleim, mint mi, tehát nem nagy túra, de neki előre kell szólni a RENDSZERES látogatásokról is. Én előre tudom ezt tervezni, ő meg megszokni se tudta. Az ő részéről ez semmi előretervezést nem igényelne.
Gyakori szavajárása, hogy „majd megoldódik, ...majd lesz valahogy..." - amitől megőrülök. A „majd lesz valahogy” azt jelenti nekem, hogy a sors szeszélyeinek legyünk kiszolgáltatva és arra bízzuk a jövőt. Vagy azt, hogy nekem kell mozdulni. Az én családomban soha nem hallottam azt, hogy majd ha eljutunk oda, akkor majd foglalkozunk a dologgal...
Egy kis felújításra is szükség volna, és megint elment egy nyár, ami alkalmas lett volna rá. Amikor volt az a nagy vihar, letépte a szél a villanyóra ajtaját, és vártam, hogy hátha akarna tenni valamit az ügyben. És csak visszarakta és rászögelt, jó az úgy még...
Többnyire neki egyszerűbb rám hagyni a dolgot. Engem bizonytalanságban tart az, ha beüt valami váratlan és akkor kell kapkodni. Szeretek előre mindenre felkészülni. Szerintetek változhat még egy 40 (...bocs, 39) éves pasi?
