...Pedig minden olyan romantikusan indult, mint a filmekben: csupa kedvező jel, szívecskék, mosolyok. Majd hirtelen vége szakad az egésznek, és a lány már meg se akarja ismerni rajongóját. Levélírónk még mindig a traumafeldolgozás fázisában van, de szakemberhez nem akar fordulni, mert a legtöbb úgyis csak azt mondaná, amit hallani kíván az ember, és nem egy esetben nincs is igazán megoldás.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt blogolvasók!
Az alábbi érdekes, és immáron több éves történettel állok elő.
Magamra illetően minden esetben a spontán ismerkedést részesítettem előnyben. Mert a netes verzióban sok csalódásban volt részem.
Aznap, amikor megismertem azt a lányt, éppen tömegközlekedéssel utaztam úti célom felé. Megpillantani és megkedvelni egy pillanat műve volt. Arra gondoltam, hogy jó lenne megismerni őt, viszont nem akartam leszólítani hirtelen módon.
Valahogy úgy jött ki, egy megállóban szálltunk le. Ekkor neki elszakadt a kezében lévő reklámtáska füle. Odalépve, felajánlottam segítségem, amit el is fogadott. Adtam neki egy másik táskát, nagyon megköszönte.
Pár percig még egy irányba haladtunk, majd egy gyalogátkelőnél elköszöntünk egymástól. Ekkor még átadtam neki névjegyemet, és mindenki ment tovább a maga útján.
Aznap este láttam, hogy bejelölt a közösségi oldalon. Visszaigazoltam, és pár perc múlva írt is nekem, még egyszer megköszönte a segítséget, és jó éjszakát kívánt.
Ezután szinte minden nap végén írt nekem, hogy telt a nap, hogy vagyok, stb. Amire válaszoltam is.
Másnap elmentem egy cipőüzletbe, nem messze onnan, ahol először találkoztam vele. Meglepetésemre ott állt a pultban, és kedvesen mosolygott rám. Amikor köszönt, hozzátette, hogy kedves. Eme szó nagyon jól esett nekem. Közösen kiválasztottuk a számomra megfelelő lábbelit, majd mosollyal kísérve köszöntünk egymásnak.
Aznap este is rám írt, hogy milyen a cipő, meg hogy látni szeretné rajtam. Kedvesen megköszöntem neki, hogy írt, és azt is, hogy jó volt őt látni.
A rá következő héten egymást követő nap volt a névnapunk, köszöntöttük egymást. Mindketten örültünk egymás felköszöntésének.
Azon a héten még megosztottam a közösségi oldalon egy videót, amelyre egy szív alakú szimbólummal reagált, odaírta, hogy ez az egyik kedvenc előadója, és a szám is az.
Másnap arra gondoltam, hogy a hétvégén jó lenne együtt elmenni valahova. Írtam is volna neki, mikor azt olvastam, hogy az üzenetküldő szolgáltatásban nem elérhető, ezután gyorsan kerestem volna őt az oldalon, ám ott sem volt elérhető. Mivel más módon nem volt elérhető, csak egy dolgot tehettem, vártam.
Azon a héten szombaton elmentem abba az üzletbe, ahol találkoztam vele, vettem egy cipőt, és fizetés után megkérdeztem, hogy itt van-e, erre azt mondta az illető, hogy ilyen nevű kolléganő nem is dolgozott itt. Kissé letaglózva jöttem ki a boltból.
Az ezután következő időben igyekeztem abban az időszakban tömegközlekedési eszközzel menni. Mivel időbeosztásom lehetővé tette. Jó ideig nem láttam őt. Gondoltam, hogy megint elmegyek a cipőüzletbe, viszont a bolt zárva volt, és csak egy „kiadó / eladó” - tábla volt a kirakatban.
Ekkor beléptem a szomszédos trafikba, vettem valamit, és fizetés után megkérdeztem, hogy mit tudnak a szomszédos boltról. Érdekes kitérő választ kaptam: azt, hogy a bérbevételben, vásárlásban tud segíteni, ennél többet ne akarjak tudni.
Egyszerűen tanácstalan voltam abban a percben, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Nyomozni nem akartam utána, mert volt jobb dolgom is.
Aztán a következő héten felvillant egy halvány reménysugár, hogy rendezni tudjam soraimat vele. Megláttam őt, odaléptem hozzá, köszöntem neki, viszont ő fel sem nézett, sőt, a mellette ülő lányt is kérdezte, hogy hallott-e valamit. Erre nemmel válaszolt.
Még az a reklámtáska is nála volt, amit még én adtam neki.
Nem tudtam hirtelen, mit tegyek, végül a következő megállónál leszálltam, és egyszerűen hagytam az egészet.
Szerettem volna valami szakember segítségét kérni a feldolgozás, megoldás érdekében. Ám olyan óradíjakat kínáltak, hogy inkább hozzátok, olvasókhoz fordulok: szerintetek mi lett volna a helyes döntés, viselkedés, reakció? Mert jobbnak láttam, ha nem nyomulok rá, nehogy az kelletlenül érjen bárkit is.
A szakértőkre visszatérve, a legtöbb csak azt mondja, amit hallani kíván az ember, és nem egy esetben nincs is igazán megoldás. Ezért is adnék a hozzászólóknak teret.
Amúgy hetekkel később találkoztam egy lánnyal, akinek sikerült megvigasztalni engem, és azóta is együtt vagyunk.
ZG
