Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Novemberben leszünk együtt egy éve. Ő az érzéseiről egyáltalán nem beszél, vagy ha kérem, akkor nem szívesen teszi. Szeret bezárkózni. Nekem néha ő tetszik így, de nem minden esetben. Még azt is nehéz belőle kihúzni, hogy miként telt a napja, vagy hova menjünk enni, vagy hétvégézni. Minden olyan helyzetben, amikor két ember normálisan beszélgethetne, ő látványosan magába mered. Volt, hogy felmentem hozzá, beszéltem neki, ő meg közben elindította a filmet, amit miattam félbehagyott. Mintha már elmentem volna.        

               Magától programokat nem szervez, illetve csak ritkán, ha valami nagyon érdekli. Azt, hogy szeretem, csak én mondom. De ő is szeret, csak elfogadtam, h. vannak, akik ezt nem mondogatják sűrűn, de attól még úgy van, mert az ágyban érzem.
Ha kérdezek valamit, egyszavas válaszokat kapok, írásban is, van, hogy nem is válaszol, vagy csak sokára. Normális válasz helyett van, hogy csak bólint egyet. Ez a zárkózottság és szűkszavúság a személyiségének része, mert mindenkivel ilyen, barátaival is társaságban.

Még akkor sem lép fel határozottan, ha a helyzet megkövetelné: elmentünk egy helyre enni, nem volt olcsó étterem. És annyira középszerű volt a kaja, érezni lehetett, hogy silány alapanyagokból van minden. Nem vagyok extra igényű, de ha már sokat kifizetek, az a kaja legyen olyan is. Borravaló adás nélkül távoztunk és amikor mentünk ki, hallottuk, hogy a pincérek rólunk beszélnek. És őt ez egyáltalán nem zavarta, azt mondta, úgyse jövünk ide többet. Már csak ezért is be lehetett volna írni a panaszkönyvbe, nem csak a gyorsan kiolvasztott, lejárat közeli alapanyagok miatt, amit képesek felszolgálni emberi fogyasztásra. Jó, nem a pincér főz, de köze van hozzá, és ő is képviseli azt a helyet! Azt is lehetne amúgy oktatni nekik, hogy vendégről ne akkor beszélj, amikor hallja... Meg kellett volna kérdezniük, hogy mi volt a baj, mert nem vidáman távoztunk, láthatták. Én elmondtam volna, ha ő nem is.
Szerintem nem depressziós, csak ilyen. Nem akarok neki tanácsokat adni, mert azt én sem szeretem, de hogyan lehetne többet kihozni belőle finoman? Ha ő jól érzi magát így, rendben, ezek ellenére szeretem, de nagyon nehéz így nekem haladni vele, vagy egyáltalán kiigazodni rajta. Ha olyan lennék, azt érezném, hogy csak ott vagyok vele, míg ő közömbös felém. Nem vagyok zsarnok, sem olyan, aki aggódást, törődést színlelve akar uralkodni valakin. De néha bennem van, hogy úgy hagyom egyszer és meglátom, mire jut egyedül.
Egy 1-től 10-es skálán szerintetek ez mennyire lesz működő hosszútávon?
29 vagyok, a barátom 34.