Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog! Én és a párom már lassan 11 éve vagyunk együtt. Ő egy ötvenes férfi, én 45 vagyok. Imádom, meg minden, de észre vettem valamit. Régebben a megfelelési kényszer, mint olyan, nem volt rá jellemző. És még csak nem is felém lenne ez irányozva, hanem tulajdonképp mindenki más felé. Néha valamivel jobb a helyzet, de ha jön egy kihívás, akkor gondolkodás nélkül ugrik. Tudom, hogy nincs oda úgy bizonyos barátaiért, de ha hívják – bármire, legyen az csak szolid italozás, vagy túra – akkor átgondolás nélkül megy, pedig tudom, hogy nincs igazán kedve hozzá.        

               Szerintem hetente egyszer mindig van egy olyan alkalom, amikor olyanokba megy bele, amiket ő igazából nem is kíván, nem is élvez. De egy szót sem szól utána arról, hogy milyen volt. Vagy ha megmondja, akkor negatívan nyilatkozik róla.
Ő nem kezdeményezi ezeket, ha hívják megy, mint a rakéta. Ezért is neveztem el magamban ezt rakétakényszernek. Alapvetően rendben van az életünk, ezeket a Nem-akarom-de-belemegyek alkalmakat leszámítva. Soha nem erőltetek rá semmit, megkérdezem, mit szeretne. De sokszor látom, hogy hiábavaló volt, amit éppen csinált. Nem tudom, mi ez nála. Hogy ha nem szeretné, ne csinálja, senki se fogja emiatt lenézni. Attól fél, hogy többet nem hívják és idővel ellaposodik a társasági élete? Van jogom erre rákérdezni?