„Állítja, hogy jó apa lenne, én meg azt látom, hogy minden ehhez kapcsolatos plusz dolog az én nyakamba szakadna, ő hamar elunná, amint az újdonság érzés alább hagy benne” - A gyerektéma is felmerült már ebben a kapcsolatban, ám Posztolónk nem hiszi, hogy barátja alkalmas lenne a felelősségteljes szülőszerep betöltésére. Mert még a saját házával sem tud bánni.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A probléma a következő: négy éve vagyunk együtt és még mindig csak csiszolódunk egymáshoz. Nem sürgetek semmit, de olyan, mintha ő nehezen akarna megtanulni dolgokat, amiknek már rutinból kéne mennie. Ő a férfi a házban, mégis nekem kell odafigyelni a csekkekre, meg a különböző leolvasások időpontjaira, hogy legyen itthon valaki. És ha vita kerekedik ebből, mindig azzal zárja le, hogy na de hát a ház az övé... Csak nem úgy viselkedik, mint aki háztulajdonos. Tud a birtokviszonnyal dobálózni, de ha én nem lennék, nem tudom hogyan állna helyt. Lehet, hogy akkor rákényszerítenék a körülmények.
Ismerem a szüleit, sejtem, hogy úgy nevelték, hogy mindent megoldottak helyette. Elfogadom, ha valakinek több idő kell valamihez, de az a több idő nem végtelent jelent. Fejlődhetne, amit én nem is követelek annyira, mint lehetne, és nem érzem rajta, hogy küzdeni akarna a kapcsolatunkért. Én hamarabb változtam meg, sok mindenről lemondtam. Elvileg ő szeret engem, én is szeretem őt, ezzel nincs baj. De az együttélés egyéb aspektusai hozzáadódnak a kapcsolat minőségéhez, összességében.
Ő lassabban reagál dolgokra nálam. Az a szó, hogy rutin, mindig is idegesítette, a rendszertelenségben jobban otthon érzi magát, nekem meg meg kellett szoknom az ő rendszertelenségét, tőlem telhető módon.
A gyerektéma: állítja, hogy jó apa lenne, én meg azt látom, hogy minden ehhez kapcsolatos plusz dolog az én nyakamba szakadna, ő hamar elunná, amint az újdonság érzés alább hagy benne. Csak egy gyerek nem engedi meg, hogy így álljanak hozzá.