„Ha elhív magához, mindig van bennem izgalom, hogy bármikor betoppanhat a volt neje, vagy a gyerek” – Akinek még nem volt dolga elvált emberrel, annak valóban kihívást jelenthet pár olyan dolog, ami nincs kimondva, a másik mégis magától értetődőnek várja el. Beletanulni, vagy hagyni az egészet?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jelenleg egy olyan férfival találkozgatok, aki elvált, de a gyerekét, aki már nem kicsi, közösen nevelik. Tehát jelen van a volt feleség is az életében. Ez egy munkahelyi kapcsolatból indult.
Kicsit megijedtem, mert az az igazság, hogy én még sosem voltam ilyen kapcsolatban. Nem azt akarom, hogy én legyek az első, és mindig el legyek kényeztetve, de ez a figyelemmegosztás dolog nekem még új.
Félig viccesen gyakran mondja, hogy vele néha átmegyek egy kicsit gyerekszerepbe, elvárom, hogy irányítsanak. És úgy érzi, mindig a kedvemben kell járnia.
Nem tudom, mivel váltottam ezt ki, mert nem igaz, hogy ne lennék egy önálló valaki, de azt valóban szeretem, ha a férfi dominál, és hagyhatom magam nőnek lenni mellette. Ezzel nem is éltem vissza, még ha így is látja. Ez a kapcsolat még nincs úgy igazán elmélyítve, bejáratva, és nem biztos, hogy fel vagyok készülve rá, hogy meg kell tanulnom kezelni egy ilyen férfit. Ahol van egy olyan közös múlt a háttérben, aminek én nem voltam a része, de magamtól vágnom kéne a dolgokat. Akkor tényleg gyereknek érzem magam, amikor leolt, pl. hogy ilyet és ilyet nem kérdezünk... pedig tök átlagos dolgot kérdeztem.
Kár volt belevágnunk? Vagy idő kérdése, és minden kialakul? Nem tudom, hogy fogom majd venni a kanyarokat. Ha elhív magához, mindig van bennem izgalom, hogy bármikor betoppanhat a volt neje, vagy a gyerek. És a titkolózás sosem volt a kedvencem, ahogy az ilyen bizonytalanságok sem. Tudom, hogy nekem kell alkalmazkodni hozzá, mégis sok bennem a kétely, hogy ez nekem menni fog, simán, magától értetődően, ahogy elvárja.