Ha a társaságodba olyan ember kerül, aki számodra elviselhetetlen és rendszeresen feszegeti sokat edzett toleranciád határait, az még nem olyan különös jelenség, de az már inkább, ha a körülötted lévők mégis mellette állnak ki, amikor beszólsz neki - noha ők sem bírják.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem vág annyira ebbe a témába, de leírom a helyzetet. Fél éve jár a társaságunkba egy csaj, és annak barátja – aki legyen B. Ők szakítottak már, nem sokkal utána, ahogy behozta közénk a csávóját. Aki utána is ottmaradt velünk, rendszeresen eljön közénk. B. elég ingerlékeny, a csaja is mesélte, hogy nehéz gyerekkora volt és nem tudja kezelni a hangulatait. Mióta B. közénk jár, végig leuralja a beszélgetést, belevág mások szavába és iszonyú irritáló. A nőkkel ocsmányul beszél és ha visszaszólnak neki, aránytalanul durván vág vissza. Emiatt pár nő el is hagyta a társaságunkat.
Senki se szereti, mégse mert szólni neki senki, hogy keressen egy olyan kört, ahol a különleges személyiségét megfelelően értékelik. Legutóbb, amikor harmadszor anyázott le engem, kiálltam magamért és visszaszóltam neki, erre B. majdnem ránk borítva az asztalt, puffogva elviharzott.
Azt hittem, hálát kapok érte a többiektől, de nem... A volt nője mondta, hogy jogos volt és megérti, de nem kell őt komolyan venni, mert csak ugat és nem harap, mert neki is azt mondta szakításkor, hogy „le fogja vadászni” (ez se semmi) mégse tette. A többiek meg azt mondták, hogy nem volt szép tőlem ez, és én kezeltem rosszul a helyzetet... mert hogy ő beteg, vagy sérült, mindegy, de ő olyan, hogy neki lelkileg fontos, hogy mindig ő domináljon. (???) És ezt hagyni kell. De senki se bírta, csak elviselte. Semmit nem vettek magukra. Agybeteg, ezért mindent el kell nézni neki, tegyen bármit is.
Most komolyan tudni akarom, tényleg én voltam a hibás, amiért nem tűrtem ezeket továbbra is el? Nem tudom, más haveri köröknél mennyire van ez a „kussolunk és tűrjük az elnyomást”-dolog, hogy 1 ember jól érezze magát... Mert akkor tényleg én vagyok rossz helyen.
