Posztolónk nem érti, miért nem tudnak szakítani normálisan. Már többször megtették, és többször kanyarodtak vissza egymáshoz, csakhogy ami addig nem működött, utána se.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azt hiszem, mi tartjuk a szakítás világrekordját. Úgy 5 éve van ez köztünk. Szakítunk, eltelik némi idő, majd újrakezdjük. Sokszor kritizál, és én ritkán teszem szóvá, hogy rosszul esik. És ő a vitákat úgy zárja, hogyha nem tetszik nekem, akkor lehet szakítani. Ilyenkor aztán két dolog történik: 1. a szakítás szélén meggondolja magát, vagy én gondolom meg magam, és átugrunk rajta. 2. szakítás lesz, szünet, újrakezdés, és egy kicsit megint jó lesz minden, ha nem is olyan jó, mint az elején – egy darabig.
Az érzelmi hullámvasútról nincs leszállás, pedig egy hirtelen leugrás lenne a megoldás, úgy, hogy vissza se nézünk.
Gondoskodó voltam és figyelmes, mondta is, meg azt is, hogy nem bírná ki nélkülem az életét – de szakításkor ennek az ellenkezője hangzik el tőle. Néha magát vádolja, hogy tudja, szörnyű ember, de megváltozik. Ez nem tartós. Ugyanez már tőlem is elhangzott. Az sem lett az.
Amúgy normális embereknél ez hogy van? Miért nem tudunk megválni egymástól? Miért kanyarodunk mindig vissza? Meddig lehet ezt csinálni? Mi a limit? Fiatalok vagyunk, találnánk mást. De valahogy nem megy.
