Levélírónk elég faramuci helyzetbe került: végre összecuccolt a barátnőjével, aki már nem is a barátnője... illetve ez a rész is homályos. Csak az az érdekes, hogy amikor együtt voltak, akkor az összeköltözés fel se merült. Most a nő nála lakik, de az biztos, hogy oda nem hozhat fel senkit, és nem a féltékenység miatt.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Volt / van egy kapcsolatom - azért így írom, mert hol együtt voltunk, hol nem, hol meg valami köztes állapotban. Én nehezebben bírtam, mint ő engem, mert az a dolog, hogy neki sok mindent lehetett, míg nekem nem, elviselhetetlen volt sokáig. Akkor elgondolkodtam, lehet, nem is direkt csinálja ezt, így nem kéne annyira komolyan vennem, ha szeretem. Gyakran az a benyomásom, mintha nem tudná, mit csináljon az életével. Most úgy állunk, hogy együtt lakunk. És nem mint pár. Nem is mint barát. Talán értelmetlen is határozgatni ezt az állapotot, mert nem ez a lényeg.
És még így is szerettem volna határokat húzni. Hogy működjön. Oké, lakjunk együtt, olcsóbb mindkettőnknek és ha barátság extrákkal-dolog lesz, az se zavar senkit. Ő vetette fel az összeköltözést, nekem meg nem volt szívem azt mondani, hogy ne jöjjön. Csak az a vicces, hogy amikor együtt voltunk, akkor ez fel se merült.
Így is szívesen ölelgetem, támogatom, nem mondom azt se, hogy nem ülök le veled egy asztalhoz vacsorázni. Nem tudom igazából, mi hiányzik / hiányzott ahhoz, hogy egy pár legyünk, normálisan. Azt se értem, miben vagyunk most. De az biztos, hogy ide nem hoz fel senkit, és nem a féltékenységem miatt.
