Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

38 éves nő vagyok. Legutóbbi kapcsolatom nem sült el túl jól. Neki az exe végig jelen volt, mert volt egy közös gyerekük, akivel amúgy ő foglalkozott többet. Ez szép, és el is fogadtam, de azt már kevésbé tudtam, amikor láttam, hogy még mennyire kötődik az exéhez. Ezt maga előtt is tagadta, de valaki megérzi az ilyet. Szerettem és csodáltam őt, próbálkoztam nem előhozakodni azzal, amit sejtek. De végül is ő mondta ki. ...Mondta, hogy legyünk inkább barátok, de azt mondtam, nekem az nem menne. Túlságosan szerettem ahhoz. Plusz, átverve is éreztem magam. Nem akartam eltaszítani magamtól, de kicsit kikészített ez az egész.        

               Újra ismerkedni próbálok, és észrevettem valamit: főleg 23-24 évesek akarnak találkozni velem. Ebből pár meg is valósult, de csak dumáltunk, ismerkedtünk, nem volt semmi. Valakivel csak levelezek, valakivel a személyes tali is megvolt. Megadom a tiszteletet mindenkinek, de a generációs szakadék miatt nekem nem menne a kapcsolat, és azért se, mert: - ezek a srácok nagyon helyesek, dögösek, trendi ruhákban jelennek meg, ki vannak gyúrva, oda van figyelve minden külső  részeltre... viszont belül össze vannak törve, a lelkük össze van zavarodva, mintha lemaradt volna a fejlődésben, és csak a testük haladt volna előre... Felszínesek, nincsenek különösebb terveik, de szeretnek bulizni. Ha vannak is terveik, azok elérhetetlen, komolytalan ideák csupán: „éttermet nyitok külföldön, kocsikkal kereskedek majd” stb. ...De megvan a tőkéd vagy a kapcsolatod hozzá? Ja, az nincs, majd meglesz...

Sok év lemaradást érzek náluk kulturálisan, érzelmileg és szellemileg is. És megértem, mert meséltek kicsit a családi környezetükről, kötődési nehézségeikről, kapcsolati csalódásaikról. És nem tudják feldolgozni, nincs kire számítaniuk, mert a barátaik is ilyenek. A lelkizés ciki. Jobb csak felszínes dolgokról beszélni.
Nekem meg így nem megy. Nem mondom, hogy nem gondolkoztam el rajta, hogy mi lenne, ha... Ha fiatalabb lennék. De valahogy láttam a kimenetelét az egésznek.
Hiszek benne, hogy ez a korlátoltság el fog múlni bennük, mert kinőhető. Fiatalon talán én is ilyen voltam és igaz, hogy jobban szót értettem hasonlókkal. De most más a helyzet.