„Rendőr lett, végül megházasodott és pár év után valami szektatag lett – ez azért is döbbentett meg, mert egyik pályára sem tűnt hajlamosnak” – Az exek életében vájkálni nem szép dolog, ám Posztolónk véletlenül értesült két exe elszabadult sorsáról. Csak azért érdekli az ilyesmi, hogy levonja a megfelelő tanulságokat, és azért is, mivel olyanokról van szó, akik egykor fontosak voltak számára.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Tudom, nem szép az exek nem túl fényes helyzetén csámcsogni, de mivel egykor ők fontosak voltak nekem, érdekelt, hogyan alakult a sorsuk. A múlt és jelen közötti különbség tanulságos tud lenni, és érdekelt, merre tart az ő életük. Azért írom le, mert mindkettőről mostanában értesültem.
1. (kutakodás nélkül, közös ismerősökön át tudtam meg, és ha már belekezdtek, végighallgattam) Rendőr lett, végül megházasodott és pár év után valami szektatag lett – ez azért is döbbentett meg, mert egyik pályára sem tűnt hajlamosnak - és bár nem hagyta el teljesen a családját, (három gyerek) már nem olyan meghatározó az életükben. És már nem rendőr.
A második: a szóban forgó férfival 18 éve nem tartjuk a kapcsolatot, annak idején az ágyig nem jutottunk el, csak húztuk egymást, de a legjobb barátok voltunk, és azzal ütöttük el a komolyabb dolgot, hogy „nem kéne ezt szexszel elrontani”. Aztán lett egy barátnője, akit nagyon hamar elvett. Előtte elhozta a társaságunkba, bemutatta nekem, csevegtem is vele, végül megkérdezte róla a véleményem, én meg elmondtam: ha ezt a csajt elveszed, leveszi rólad a házat. ...Ezen kicsit berágott. Aztán végül jelen voltam az esküvőjükön, ami után én tűntem el, én szakítottam meg a kapcsolatot. És pár hete teljesen véletlenül összefutok közös ismerősökkel, akiket legalább ennyi ideje nem láttam. És szóba került ő. Kérdezem, mi van vele, biztos boldogan családozik... hát kiderült, hogy nem. Pár éve elvált, a nőé lett a ház (!?) és összejött egy italozásban és drogozásban jártas nővel, együtt is élnek, nem túl jó környéken, nem túl nívós lakásban. ...Ledöbbentem. Bár azt tudtam róla mindig is, hogy a szabadságigénye magas tartományokban jár, fontos neki, ezért se javasoltam a házasságosdit neki, ...és most azzal a nővel próbálja újraélni 40+osan egykori vad életét. A nőről még annyit tudok, hogy nem idén fog szépségversenyt nyerni. Valahol jó, hogy nem velem jött össze, bár talán házasságig nem jutottunk volna el, arra mindig is komolytalannak éreztem.
Esküszöm, nem kárörvendésből írtam ezt le, mert mindkettő szíven ütött és megdöbbentett. De enyhébb kifejezést nem tudok erre. És szeretném megérteni azt is, mi zajlik le ilyenkor emberekben, miben reménykednek, és ki az igazi hibás – a jellemük, vagy csak az a csúnyán múló idő?