Nem tudom elképzelni apaszerepben

2024. július 02. 07:45 - csajokespasik

       

                „Míg egy anya 0-24-ben „dolgozik” otthon, a hét minden napján, egy apának ebből mennyi jutna ki általában?” - Kezdetben minden ígéretesen alakult, majd ahogy teltek az évek, és jobban megismerték egymást, a nő rájött, hogy párja nem lenne az a kimondott apatípus, ha gyereket vállalnának.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog,
a párom évekkel ezelőtt azzal a szöveggel fogott meg, hogy a benne lévő gyerek összhangban érzi magát velem. Azóta eltelt egy kis idő (évek). Van pár nézeteltérés köztünk, amik zömében önzőzésből adódnak. Nem rá hárítok minden felelősséget, mert én is tudok bosszantó lenni. De a tiszteletet megadjuk egymásnak. Ha valamire megkérem a munkamegosztás jegyében, megcsinálja, néha duzzogva, olykor félvállról, az azonnali reakció sem az erőssége. A lényeg, hogy nem sokat segít a családérzés kialakulásában, hogy így mondjam.        

       

               Nincs gyerekünk, de kísérletképpen – elméletben - próbálgattuk az anya-apa szerepet, nem sok sikerrel. Tudom, ha lenne gyerekünk, csak kényszerből tüsténkedne, hogy éreztesse, kiveszi ő a részét és jelen van. De míg egy anya 0-24-ben „dolgozik” otthon, a hét minden napján, egy apának ebből mennyi jutna ki általában? Erre nem lenne felmentés az, hogy de hát ő hozza a pénzt.

De amit főbb problémaként látok nála, az az, hogy ő nem találja a helyét, úgy a világban sem. A melójában is sok mindent tart egyenlőtlennek, de hogy ott miben van igaza tényleg és miben nem, azt én nem tudhatom.
Megbeszélni nem nagyon lehet vele ezt, mert beleedződött már, hogy mivel, hogyan lehet a válaszokat kikerülni. Ahogy abba is, hogy engem mivel lehet a legjobban megbántani. Ha stílusban túllő a célon, bocsánatot kér, mondja, hogy nem úgy gondolta … de én meg nem tudok úgy tenni, mintha azok nem hangoztak volna el.          

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr3018439077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lorrh 2024.07.02. 09:01:25

a törzsi társadalmakban a gyereket pici korában a nő + nő rokonok nevelték. Az apa szerep az kb akkor kezdődik amikor már beszélni tud a baba és lehet az értelméhez szólni.
Teljesen hamis az a feminista álláspont amiben a férfi és a nő azonos szülőnek minősül és elvárják hogy az apa is elolvadjon a baba kakijától. Nem veszik figyelembe a női, anyai hormonok túltelítettségét, amivel a nők anyákká válnak egy pillanat alatt. Ilyen a férfiakban nincs biológiailag.
Tehát baba nélkül gyakorolni a szülői szerepet valami agybomlasztó ostobaság.

Lorrh 2024.07.02. 09:03:07

ja, és a "Kedves Blog" kezdésért jár a tarkónbaszás. Ilyet már öreganyám sem ír, pedig 1870-ben tanult blogot írni szegény.

bz249 2024.07.02. 09:29:41

@Lorrh: btw ugyanebben az idopontban, amikortol a gyerek beszelni tud az anyanak el kell kezdenie a levalast. Mivel ugye a gyerek mar tud beszelni, tehat kepes mas emberekkel onalloan komenikalni.

Szoval ez a 0-24 is baromsag. Ha eletkeptelen kismajmot akarnak nevelni, aki 50 evesen a szuleinel el, akkor persze ez a helyes irany.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2024.07.02. 09:49:54

Semmivel sem vaqgy alkalmasabb anyának, feleségnek, társnak, mint a párod apának, bár ez utóbi nem biztos, mert az ő álláspontját nem ismerjük, csak a te nézeteidet olvashattuk, abból meg csak rád nézve olvasható ki negatívum. Van egy olyan megfigyelésem, hogy egy nő vagy fontosnak mondja a házasságot, vagy nem, de egy nő, amelyik férjezett, MINDIG fontosnak tartja, és úgy is hivatkozik a párjára.

Ami meg a jövőtöket illeti: delete.
Megismerkedtetek, összejöttetek, össze is költöztetek, aztán semmi, pedig évek teltek el. Nem házasodtatok össze, nem terveztetek jövőt, és az egész kapcsolat elült, ellaposodott, unalmas lett, megdöglött, és ez már számodra is nyilvánvalóvá vált. Te is tudod, hogy vége, mint ahogy azt is, hogy a gyerek csak elodázza a szakítást, de nem menti meg a kapcsolatot. Praktikusan megnevezted a párodat, mint a továbblépés akadályát, mert nem akarsz szembenézni a valósággal, hogy ez a kapcsolat ugyan úgy rajtad is elbukott, mint ahogyan rajta, bár rá vonatkoztatva ezt sem tudhatjuk. Ha te akartál volna a múltban továbblépni, most megemlítetted volna, mint ahogy azt biztosan nem, ha te akadályoztad volna a kapcsolat továbbfejlődését.

Capillarissa69 2024.07.02. 12:12:33

A szerepes társadalomszervezés egy spontán(?) forradalommal már több mint 50 éve lezárult. Így értelmetlen "apaszerepben" gondolkodni. Nem is alakult ki a gyermekvállalás területén helyette más. Ez ugyan - előre nem sejtett - súlyos gondokat szokott okozni, kb. 2-3 generáció után, melynek napjainkban kezdjük inni a levét. A segítségnek gondolt, hajdani B. Spock féle könyvet maga a szerző tagadta meg, miután felnövekedtek saját gyerekei is, noha teljesen logikus, jól érthető, és elfogadható gondolatokat fogalmazott meg benne. S mára ezeknek csupán egyik összetett következménye az, hogy "nem tudok elképzelni apaszerepet", no meg a mamahotel, s a papabank.
Évezredes, egyébként működőképes hagyományokat, elhasznált fürdővízként kiönteni az ablakon - szó szerint - azzal jár, hogy vele öntjük ki a gyereket is! Ilyen esetekben - s ezt a történelmi tapasztalatok fényesen alátámasztják - automatikusan átszerveződik a társadalom egy olyan RESET felé, amelymek kezdete borzalmas pusztításokkal jár.
Mindent átfogó, komplex és működőképes megoldások helyett töredék tanácsokat adni, vagy ezekre várni, olyasmi mint amikor a Laposföldet bizonygatjuk (ma már vagy 200 létező) érvekkel. Hányingert keltő, s undorítóvá vált közhelyeket kell sajnos újra felfedeznünk, köztük pl. az "arany középút" szlogenjét, azaz tartózkodni mindenféle szélsőségtől, noha létmódunk éppen hogy szélsőségekre vágyna. Egy elhanyagolás éppen olyan káros, mint egy elkényeztetés (az eredménye hasonló), különösen amikor az érzelmi szükségletek helyett azt tárgyakkal helyettesítjük a gyerek számára. De ezt örököltük viselkedésben szüleinktől, egészen visszamenőleg a boomerekig, akiket a II. világháborúban traumatizálódott újjáépítők (a veteránok) kényeztettek, vagy hanyagoltak el. (megkérdezhetnénk, hogy most ezt akarjuk-e kb. 100 éves ciklusokban ismételgetni?)
Az összegyűjtött, és a "múltat végleg eltörölni" gondolatával elfelejtett tudást, újragondolva kellene közös erővel továbblépni (nem egy ilyen kezdeményezés van ma már). S felismerni azt, amit a boomerek által kiépített fogyasztói társadalom eldugott előlünk: A gyerek vállalása tényleg hosszú évekre erőfeszítéseket, küzdelmet igényel. Ha meg nem vállaljuk, akkor 1-2 évtizedes jólétben, kényelemben élvezkedést követően (vagy már az alatt is ) sokkal fájdalmasabb és boldogtalansággal teli időszak vár ránk, melyben elveszítjük a motivációs képességünket az erőfeszítésekhez, hiába vagyunk telve - akár reálisnak mondható - vágyakkal.
Ez utóbbiról - szinte sokkoló formában - olvashatunk Dr. Anna Lembke, magyarul is megjelent könyvében a "Dopaminkorszak"-ban, melyben rávilágít arra, hogy ezt a szenvedésekké váló állapotot éppen hogy a körülöttünk kiépült kényelem és élvezeti lehetőségek használata okozza, egyensúlyra törekvő biokémiánk, hormonális támogatottságával. Az "apaszerep" ebből akár ki is rángathatna, feltéve ha óvakodunk a szélsőségektől a kényelem és az élvezetek terén.
De "nyugodjunk meg", az emberi erőforrások felhalmozódott hiánya miatt éppen ennek a társadalmi kényeztető rendszernek a leépülése indult meg, melyet egy járvány is jelzett, bemutatván az emberi lét kegyetlen, és elkendőzhetetlen valóságát, és azt, hogy mi lesz, ha elszabotáljuk az utódvállalást.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2024.07.02. 13:25:05

@Capillarissa69: Kiváló eszmefuttatás. Talán még hozzá lehetne tenni, a kapcsolatfejlődés hosszútávú tartalmiságát.

Az eleje még általában mindenkinek megy, de valójában a továbbiak is egyfajta kényszerpályák.

Ha a pár kiszáll a folyamat valamelyik szakaszában, akkor szükség szerűen összeomlik.
Pl.: Együttjárásnál - kiüresedés
Összeköltözésnél, együttélésnél - ráunás, megszokottság, rutinszerűség
Házasság - az előző pont + korlátozottságérzés, kifelé irányuló kalandvágy.

Ha nem szállnak ki, és a folyamatok végigmennek a maguk természetes útján, akkor mire elkövetkezne az az időszak, ami a gyermektelen megrekedt kapcsolatokban már pár év után jelentkezik, akkorra lesz annyi közös küzdelmük, élményük, emlékük, na meg természetesen unokák sorban, hogy már szinte vágynak a felek azokra az "unalmas" dolgokra, amitől fiatalon még menekültek. Megszokásra, nyugalomra, némi csendre, és biztos pontra az élethez, ami épp a társuk személye, akivel mindezt végigcsinálták.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2024.07.03. 09:26:47

A posztoló abban a súlyos tévhitben leledzik, hogy az anya- és az apaszerep feltétlenül ugyanazokat a feladatokat foglalja magában.

Igen, lehet így is, lehet teljesen szimmetrikus, egyenlő a munka- és szerepmegosztás. De lehet a hagyományoshoz közelebbi is, ahogy @Lorrh: írja. Sőt ahogy cseperedik a gyerek, ennek kell dominálnia, hiszen a gyereknek distinktív női és férfi szerepeket kell látnia. Ettől persze még nem esik le a korona a férfi fejéről, ha alkalmanként ő pelenkázza a kicsit. :)

Szóval ha a posztoló úgy látja, hogy a párja nem alkalmas apának, akkor ez jó eséllyel csak annyit jelent, hogy a férfi egy más, egy hagyományosabb családmodellt preferál. De ettől még lehet csodálatos apa.
süti beállítások módosítása