Sokan hivatkoznak arra, hogy minek is a társ, nem magányosak ők, hiszen elég barát van körülöttük. De arra nem gondolnak, hogy a barátság nem párkapcsolat, és idővel el is tűnhetnek mellőlük. Ha nincs komolyabb oka a társtalanságnak, munkatúlvállalás, vagy egyéb kötelezettség miatt, akkor sokan nem tudatosan választják a magányt.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy kis okoskodás… Sok embert vádolnak azzal, hogy a saját boldogulásukat egy másik embertől várják, ezért hajszolják a kapcsolatokat. Szerintem meg a magányos emberek nem az életük megoldását várják (bárhol legyen ott a hiány) egy párkapcsolattól, hanem egyszerűen boldogabbak akarnának lenni. Mert valakihez tartozni az emberi alapigények része. Valaki persze nagyon jól elvan hosszú éveken át, egyedül is – ez típusfüggő. De a többség társas lény, jó, ha van valakivel megosztani az életünket, érzéseinket, gondolatainkat. És nem utolsósorban közös élményeket gyűjteni.
Tudok olyan pasikról (amúgy nőkről is) akiket idegesít, ha mindig van mellettük valaki, és alkalmazkodniuk kell hozzá. Sok nő is szeret egyedül bekuckózni, jobban érzi magát ingerszegény környezetben, de nem örökös alapállapotként.
És nem pusztán a társfüggőség ellenkezőjéről van szó, hanem egy élhető, normális, kiegyensúlyozott és egészséges emberi együttélés lehetőségéről – mint kitűzött cél. Ha nincs komolyabb oka a társtalanságnak, mondjuk túl sok meló, vagy egyéb kötelezettség, ilyesmi, akkor nem tudatosan választják emberek a magányt. Aki szeretne társat, annak nem jó megélnie, hogy mindennap ugyanabban a lakásban kell ébrednie egyedül, és nincs kihez szólnia.
Sokan hivatkoznak arra is, hogy minek társ, nem magányosak ők, vannak barátok körülöttük. Igen ám, de azok idővel lassan elkopnak, család, vagy elköltözés, bármi miatt. Mindenki másként éli meg a társtalanságot, de sokan még addig sem jutnak el, hogy a lehetőségeiket egyeztessék az igényeikkel, és eldöntsék, mit akarnak.