Mi értelme annak, amikor egy házaspár abban egyezik meg, hogy külön költöznek, de nem válnak el? Mert ha egy középkorú párt veszünk, biztos nem mondanak le a nemi életről, ám mennyire tisztességes ekkora lezáratlanság az új emberekkel szemben ?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mikor és miért történik az, amikor az egyik házastárs a különélést látja jobbnak válás helyett?
Nekem van egy elméletem, de kíváncsi lennék a Ti válaszaitokra is. Mert ha már bebizonyosodott, hogy nem akarnak egymástól semmit, akkor még mire várnak? Általában a nő ajánlja a csak különélést. Amennyiben a férfi, azt többnyire meghunyászkodásból teszi, hogy ne ő jöjjön ki a dologból mások szemében rossznak.
Összekötheti még őket gyerek is, hitel is, közösen szerzett ingatlan is. Vagy csak annyira bejön a nőnek a férj vezetékneve, hogy nem akar megválni tőle.
Tegyük fel, hogy egy asszony legalább tíz éve elhagyta már a férjét, mégse akar válni, külön élnek, ő maradt a közös házban – mondjuk ezen is lehet vitázni, hogy miért mindig a pasinak kell odébb mennie. És megmaradt köztük egy megfelelő szintű kommunikáció, sőt, sok időt is együtt töltenek - mint család. Csak a férfi nem oda megy haza.
Másik helyzet: a férj akart volna válni, de anyagi szempontból a jogi hercehurca taccsra tette volna őket, így ez a dolog 20 éve ott lebeg már a fejük fölött, és mindketten alulról verik már a hatvanat. És a nő még mindig azt várja, hogy a férfi egyszer majd újra hazatér hozzá. Ez engem csak megerősítene abban, hogy a menthetetlen kapcsolatokat igenis rendes válással kell lezárni, különben csak vergődés lesz belőle.
Másik példa:
negyvenes pár – tehát még nem reménytelenek élet-újrakezdés szempontból – megegyezik közösen, hogy költözzenek külön, de ne váljanak el. Egyik-másik még külföldre is költözhet, hogy nagyobb legyen a táv. És az biztos, hogy mindkettő fog magának új kapcsolatot keríteni, ám az új emberekkel szemben mennyire tisztességes az, ami a házaspár közt van? Már ha egyáltalán elárulják nekik az igazságot. Vagy manapság ez semmi, mondhatni átlagos?
