Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Az, amikor egy férfi magányos farkas, valahogy jobban elfogadottabb és érthetőbb, mint amikor egy nő ilyen. Engem nem ért trauma, olyan sok rossz kapcsolatom se volt, a gyakori partnerváltás megszállottja sem vagyok. Nem úgy értem a magány iránti vonzódásom, hogy rosszul érzem magam mindenkivel, elvagyok bárkivel, nem lógok ki a társaságból. De olyan igazán felhőtlenül sem érzem magam velük, vagy bárkivel. Még azt se mondom, hogy azért van ez, mert úgy érzem, sokban különbözöm mindenkitől.        

               Az eddigi kapcsolataimban úgy volt, hogy jól elvoltunk egy darabig, aztán éreztem, hogy nincs ebben több. És valahogy a barátaimnál is ezt érzem, hogy egy idő után már megbeszéltünk mindent. Nem untatnak, mert egy idő után minden kimerül, tudom, csak valahogy már körbe-körbe járunk és ugyanaz ismétlődik. És van, hogy egyedül szeretnék lenni.
Részben emiatt sem tervezek együttélést valakivel. Nincs arra késztetésem, hogy állandóan együtt legyünk. Még sosem éreztem azt se, hogy valaki úgy nagyon a lelki társam lenne, erre nem is volt igényem - még azt se állítom, hogy csak nem találtam meg ehhez az igazit, mert ez a másik, amiben nem hiszek.

Képes vagyok kapcsolódni bárkihez, de ez sosem hosszú életű. Nem vagyok mellette frusztrált, és nem is unatkozom, csak elmúlik valami. Nem új élményt hajkurászok, csak a magányigényem jelentősebb.
Mással is van így? Azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer elmúlik, de nem mostanában lesz.