Engem a stressz nagyon kimerít

2025. május 05. 07:49 - csajokespasik

       

               Levélírónkat mindenféle vita kikészíti, nem tud beleállni helyzetekbe, inkább kisomfordál belőlük és egyedül tépelődik. Túlérzékenynek vallja magát, és az a kérdés - már ha ez egyáltalán probléma –, hogy miként lehet ezt leküzdeni?        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mindketten a húszas éveink közepén járunk, nem élünk együtt, nem is tervezzük. A barátnőm már élt együtt valakivel, de nem bírta: azt mondja, nem miatta volt rossz, hanem az akkori párja miatt, de a részletek most mellékesek. Viszont ide kapcsolódik az én gondom is, hogy én még nem éltem együtt senkivel, de valahogy nem is szeretnék. Ennek oka, hogy a stresszes helyzeteket nem tudom kezelni, ahogy a kapcsolaton kívüli, egyéb ilyesmiket sem.        

       

                Kerülöm mindenkivel a vitákat, inkább rájuk hagyom. Ha bárkivel esetleg összeveszek, vagy hibáztat, az nekem mélyre megy, erősebben élem meg. Olyankor befordulok. De ha együtt élnék valakivel, és vita lenne, akkor nem tudnék csak úgy kihátrálni.

Ha valaki megbánt, napokig képes vagyok szorongani, mert utána lesz bennem egy stressz emiatt és hiába próbálom elterelni a figyelmem másra. Aztán ha nem tisztázódik, idővel elmúlik magától. Engem a stressz nagyon kimerít, és régebben azt hittem, mindenkinél így megy, de mások ezeken lazábban túllépnek.

Amikor a vita indul, ürességet érzek, nem tudok visszavágni, vagy kapásból érvelni sem. Utána meg tépem magam, és ez nagyon elszívja az erőmet. Ilyenkor pedig senki semmivel nem tud megnyugtatni, ezért nem is szeretem, ha látszik rajtam. Túl érzékeny vagyok, és tudom, de ettől még nem lesz könnyebb. A kérdésem az lenne, hogy meg lehet valahogy tanulni elengedni ezeket? Van erre módszer? Vagy tényleg legyek inkább egyedül?          

 

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr1018852430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2025.05.05. 08:39:13

Nem hiszem, hogy egy ilyen súlyosan introvertált, szorongó embernek huszonéves korában még lehet segíteni, de orvossal, pszichiaterrel írass fel magadnak szerotonin-visszavételgátlót. Ha valami, akkor az segít.

Sztravinszka 2025.05.05. 17:38:42

Sajnos ez nehéz és súlyos helyzet, a megoldás sem egyszerű, már ha van egyáltalán, de legalább fiatalon beláttad, hogy van egy problémád. Ez már több, mint amire az átlag képes. Szóval ezzel naponta érdemes foglalkozni, a kulcs talán a tudatosság, az segíthet. Elerülni, minimalizálni is lehet a stresszt és a kiváltó tényezőket, de meg is kellene tanulni kezelni és elviselni. Elkerülés: nem jó, ha olyan barátnőd vagy baráti köröd van, akikkel állandóan vitatkozni kell és nem beszélgetni. Került el az ilyen típust. Csajban az ilyen nagypofájú, proli, erőszakos, veszekedős típus helyett inkább hasonlóan introvertált, csendes, kedves, nyugodt alaptermészetű passzolna. A haveri kört minimalizáld és szűrd, ha baszogatnak. A kevesebb több, törekedj minőségi kapcsolatra. Munkahely: ugyanez, keress viszonylag stresszmentes helyet, jó főnököt, kollégákat, rutinmunkát, ami nem túl megterhelő, nem szed szét. Ez lemondás is lehet, de a jólléted a tét, az életminőséged. Naponta legyen egy erős rutinod, kis szertartásaid, amiket következetesen csinálsz, kihagyás nélkül. Reggeli olvasás (könyv, nem online szarság), podcastek, szóval az idegrendszered szokjon hozzá a stabilitáshoz, nyugalomhoz. Naponta kell sportolnod, de legalább 4-5x hetente. Ha már benne vagy a stresszben, akkor légzéstechnikát kell alkalmazni, ezek faék egyszerűek és hatékonyak. Az agynak mindegy, min rágódik, mert alapból darál valamit, ezért tudatosan tereld jó dolgok felé a gondolataidat, hogy azt darálja. Ez rohadt nehéz, ez munka, ez olyan, mint az izomépítés. A meditálás állítólag csodákra képes, ezt én nem próbáltam, de ez is jó lehet, szintén napi szinten. Ha nem tudsz minőségi kapcsolatokat kialakítani, és marad a proli vitatkozás, akkor tanulj meg asszertívan kommunikálni, szintén faék egyszerűségú módszerek vannak erre, pl. erőszakmentes kommunikáció. Ezt tudatosan kell gyakorolni. Hetek, hónapok, évek. És akkor talán jobb lesz, és lesz esélyed normális életre. Ha nem megy mondjuk a párkapcsolat, akkor ne gyötörd magad, majd kitalálod harmincas éveidre. Ja, és ha mélyre akarsz ásni, hogy mi baszódott el nálad gyerekkorodban, mik triggerelnek, mik a félelmeid, bármi, akkor pár év terápiára készülj fel. Szóval szerintem a sport a legfontosabb és legegyszerűbb, és hogy ne vitatkozz hülyékkel. És legyél tudatában a működésednek, reakcióidnak, és naponta foglalkozz ezekkel.

Sztravinszka 2025.05.05. 17:55:53

Még egy gondolat. Azt írod, senki semmivel nem tud megnyugtatni. Hát az van, hogy magadat kell megnyugtatnod, ezt kell megtanulni, ez a feladat. Érzelmi kontroll, ha jól rémlik, millió youtube videó van erről is. Rohadt nehéz, de alap.

God Harald 2025.05.05. 22:08:02

@Sztravinszka: milyen jóságosnak tetszik lenni ma!:)

Capillarissa69 2025.05.06. 08:02:04

Amit kaptál - azaz egyesek szerint akár "TL;DR"-nek felfogható - választ, szerintem mind nagyon fontos, bár van hozzáfűznivalóm. Először is a "TL;DR"-ről, amely napjaink problémája, és szorosan összefügg azzal, ami a poszt-ban szerepel, s amivel nem vagy egyedül, sőt korunk borús jelenségeit is ez okozza:

Az olvasás is stressz lehet. Ha nem menne egyből a végigolvasás, akkor részekre bontva, és egy-egy gondolatra koncentrálva tegyed. Időt hagyva közben pihenésre. Akár órák múlva is folytatható.

Ami "kimaradt", mert ki kell maradnia, mert nem hisszük el, mert annyira ellentmond a szemléletünknek, hogy körömszakadtáig tagadjuk létét, sőt akár másokat is nevetségesnek tartunk, ha szóbahozza: a BÖJT! Itt nem (csak) az étkezésről van szó. Maga a meditáció (amikor hagyjuk magunkat semmire sem gondolni) is böjt. Annak az agyalásnak böjtje, amely alattomosan megkeseríti az életünk. Valójában le kellene szoknunk arról a nézetről, amelyet 50-60 év alatt a fogyasztói társadalom még az atomjainkba is belesugallt. Fokozatosan, kényszer nélkül, önálló döntésünk alapján, sok kudarcnak tűnő visszaesésekkel, felszámolnunk a kényelmünket, az élvezeti lehetőségek özönét kínáló környezetünk aktív használatát, s a kellemetlenségeket kiküszöbölő eszközök kényszeres igénybevételét. Ha nem tesszük, akkor ezek is alattomosan növelik szinte mindenre az érzékenységünket, azaz egyre több stresszt okoznak. Igen! Minden, amit a stressz ellen ezekkel az eszközökkel teszünk, egyre stresszesebbé tesznek hosszú távon. Ez évek alatt alakul ki, a fiataloknál már gyerekkorban.

Ez is nehéz! Stresszel jár! S - a megfigyelések szerint - az első 30 nap a nehéz, amely leküzdhetetlennek látszik, de nem az. Minden kudarcot félre kell hajítani. Azt tanították, hogy a kudarc az rossz. NEM! A kudarc az tanít minket. Ha elfogadjuk, akkor erősebbek leszünk tőle, s újult erővel folytathatjuk (kezdehtjük ismét). S rossz hírnek látszik: a folyamt, amelytől megváltozunk, hosszúnak tűnik. 1-2 év. De hosszú volt ebbe az érzékeny állapotba is belekerülni.

Úgy kell ezt felfogni mintha valamiféle drogról való elvonókúrába kezdtünk volna. A jólét drogjáról való leszokásba. Amely stresszessé tesz, és amelyet a jóléttel kezelünk úgy, hogy tovább betegít, sőt a jólétet nem érezzük annak. Jól kitalálták ezt valahol, még a múltban nekünk. Elhittük sőt hisszük a legtöbben ma is.

Rengeteget tudnék erről írni még, de már ez is eddig "TL;DR".

Lorrh 2025.05.06. 11:06:36

@Capillarissa69: nem kell pontosvessző. simán TLDR

naneszórakozz 2025.05.06. 11:47:21

@Sztravinszka: Úgy leírtad, kb. mint egy autistának való gyógymódot. Egyébként tényleg egy enyhébb autizmusra hajaz. Vagy csak szimplán nem megy neki a konfliktuskezelés. Teli vannak az autópályák is az ettől még durvább emberekkel :(

Sztravinszka 2025.05.06. 13:28:37

@naneszórakozz:
Kommunikáció, konfliktuskezelés, elkerülés, szorongás, a "mélyre megy" kifejezés jelzi, hogy valamilyen gyerekkori sérülése van. Ha nem változtat, fejleszti magát, nehéz élete lesz. A többség szimplán bunkó, túlságosan is beleszarós.

látjátok feleim szümtükkel 2025.05.07. 07:42:38

Van felénk mondás arra, hogy mit csináljon valaki, ha ideges, és rágódik a dolgokon, de nem szalonképes, ezért kihagyom.
Viszont javasolt több igényes és színvonalas regényt olvasnia arról, hogy mások mit látnak az emberi kapcsolatokban. Pl. az Anyegint. Talán, ha látja, hogy nem álomvilágban kell élnie, mert másoknak is vannak összecsiszolódási gondjaik, jobban el tudja fogadni a saját lehetőségeit.
Mellesleg az olvasás még senkinek nem ártott meg.
süti beállítások módosítása