Vajon ki hibázik? Az, aki elnyomja a másikat a kapcsolatban, mert csak az ő akarata érvényesülhet, vagy az, aki hagyja magát? Az elnyomónak nyilván minden úgy jó, ahogy van, de ha a másik félnek is megfelel ez, nincs is több kérdés...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ha két ember teljesen más habitusú, az működhet hosszútávon?
Mi több, mint 2 éve vagyunk együtt, ha beleszámítom a szüneteket is, amiket ő kért. Az már kiderült, hogy mások az igényeink, és ha valamire nem vagyok hajlandó, szívóskodik. Például ő állandóan bulikba akar menni. Volt, hogy idegenekhez is becsatlakozott. Ez iszonyú veszélyes, mondom, erre azt válaszolja, hogy kényszerbeteg kispolgár vagyok... Neki teljesen normális, ha heti 2x elmegy valahova és hajnalig marad. Én csak néhányszor tartottam vele, de hamar leléptem, mert nekem a zaj, a tömeg, meg az egymás szájába kiabálás sok.
