Levélírónk exe művészi szintre fejlesztette a félrelépést. A titok, hogy az eseményeket ügyesen tologassuk az idősíkon. A fickó első körben csak annyit vall be, hogy vannak körülötte lányok, de csak barátok, aztán később annyival toldja meg, hogy elkísérte egyszer az egyiket kabátot venni, aztán eltelik 1 hónap, majd bevallja, hogy oké, nem csak kabátot vettek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én egy zűrös kapcsolatból csöppentem újra az ismerkedés világába. A volt „Párom” nem egyszer lépett félre mellettem, én hülye meg hagytam, hogy kimagyarázza magát. Aztán betelt nálam a pohár. Sok közösen vett dolgunk volt, amit ő egyértelműen magának akart, élettársi viszonyban voltunk, ki akart semmizni, de nem sikerült neki, pedig szerzett valami zugügyvédet is, ennek ellenére nagylelkűen otthagytam neki egy összeget azzal a kísérőszöveggel, hogy „csináltasd meg a fogaidat, különben nem fogsz tetszeni a lányoknak”. Azért is volt nekem ez már megalázó, mert az exemnek a nála jóval fiatalabb lányokra volt inkább gusztusa, és a dumájával fel is csípte némelyiket.
Mostani fejemmel már én se értem, miért bocsátottam meg neki. Talán azért, mert ügyes félrevezető volt, és jól építette fel az indokait. Első körben csak annyit vallott be nekem, hogy vannak ezek a lányok, de csak barátok, munkahelyi dolog, muszáj jóban lennie velük, aztán később annyit, hogy elkísérte egyiket, de csak kabátot venni, aztán eltelt 1 hónap, majd bevallotta, hogy oké, nem csak kabátot vettek, hanem bele is rakta a f**kát.
Egyszer szedett valami gyógyszert és képes volt az izgágaságát arra fogni. Valahogy összefüggésbe hozta azzal, hogy nem tud ellenállni a csajoknak... Egyelőre én egyetlen dobozon sem olvastam olyat a mellékhatások közt, hogy gumigerincet vagy félrelépésre való fokozott hajlamosságot okozhat.
Aztán már sokkal kevesebbet jártunk el bárhová együtt, mondta, hogy külön is oké, menjek a barátnőimmel én is nyugodtan, ha annyira akarok, nem kell együtt lógnunk, és természetesen ezt a jogot magának is nagyvonalúan megengedte. Én sosem voltam az a nagy esti bulizós, ő sem, a légyottjait valahogy úgy időzítette, hogy időben hazaérjen.
Rajta volt, hogy összetörje az önbecsülésem, de nem ment neki. Majd a következővel talán sikerül. Viszont iszonyú ügyesen manipulált, én meg belealudtam, képes volt a saját sarát úgy forgatni, hogy a végén ő tűnjön áldozatnak. Neki, ha több esze lenne, vagy politikusnak vagy bankárnak kellett volna mennie.
Szóval, nehéz ezek után ismerkedni, mert a bizalmam egy része örökre elveszett. Az lenne baj, ha új kapcsolatban nem látnám a különbséget a régi életem és a mostani között. Hogy mennyivel több új lehetőségem van, és én is teszek érte, ha a másik is.
Elkezdett motoszkálni bennem az érzés, hogy mégsem akarom elvesztegetni jelenlegi korom értékes tartalékait. Ha meg nem mozdulok, és később visszagondolok, félek, hogy bánni fogom a bénaságom. Ahhoz, hogy belevessem magam az éjszakába, már kicsit idős vagyok, és a méltóságom maradék foszlányait szeretném megtartani. Így marad a net, maradnak a nappali teaházi randik.
Sajnos olyan gondolatok is gyötörnek egyre inkább, hogy miért is olyan fontos, hogy egy kapcsolat tartson valahová? Mi értelme, úgyse úgy lesz. Nem is kell elmélyíteni, mindenki maradjon egy külön, önálló sziget, csak legalább a másikat tisztelje meg. És az jó, ha mindkét félnek megfelel az a helyzet, amiben van. Nem érek rá több traumát gyűjteni, vagy valakire támaszkodni és a szánalmára építeni.