A tegnapi történetünkhöz hasonlóan, ma is egy újabb munkahely-romantikába csöppenünk. Levélírónk arról panaszkodik, hogy az egyik kolleginája állandó versenyben tartja egy másik sráccal. Nem tud mit tenni, eleinte belemegy a játékba, de már sejti, hogy csak egy őrült teszt…

„A szakítás után pár nappal felhívtam magamhoz a barátokat egy laza beszélgetős vízipipázásra. Amikor is jött az SMS, hogy micsoda köcsög állat vagyok” – a lány csak a szép időkre próbál gondolni, míg ex-fiúja nem: sőt, esztelen tombolásba kezd, és kitörli…

„Azt hitte, a rabszolgája vagyok, egyre inkább annak is éreztem magam. Aztán elmondtam neki régen dédelgetett vágyamat, amire évek óta készültem” – bármelyik ideálisnak induló kapcsolatba befúrhatja magát a birtoklási vágy. Következő történetünk szerzője is…

„Az állandó féltékenykedése és az a küldetése, miszerint meg akar változtatni engem, egyre inkább zsákutcába vitte a kapcsolatot” - a lány elhatározta, hogy a szakítást átteszi jövőre, mert a jó ízlés jegyében nem akarja az ünnepekre időzíteni. Nem szeretné…

A bosszú nem jó tanácsadó, pedig következő posztunkból csak úgy süt egy sértett bika dühe. És ha elolvassuk, valamilyen szinten együtt és érzünk vele. Persze, gyerekes húzás a szerző részéről, amikor bejelenti, hogy elküldi az érintettnek a posztot, de ez már magánügy. De…