"Sose bánj meg semmit, amit tettél, hisz attól lettél az, aki most vagy". A szokást megtörve (csak formailag) nem egy összefüggő történet következik, hanem több apró pillanatkép egy lány életéből, apró fejezetek, randi-ikonok. Némely egészen szórakoztató, és alkalmas arra, hogy alaposan megdolgoztasson Titeket.
Biztos mindenki életében van 1-1 pillanat, amit sose felejt el. Ezekre képek, családi beszélgetések, barátnőkkel (barátokkal) elfogyasztott kávé, mellett emlékezünk. Nekem számos olyan kellemes, kellemetlen, vicces, és kevésbé vicces emlékem van, melyek mai napig nem mentek ki az emlékezetemből. Ezek számotokra biztos nem fognak annyit érni mint számomra, de ezen sorokat olvasva hátha Nektek is beugranak ilyen emlékek.
- Volt egy srác, Gergő. Ő volt akkoriban a liblingem (bár nem jártunk). Egyik este (persze a helyszín ismételten egy disco volt…fiatalkoromban rendszeresen jártam), odamentem hozzá, hogy köszönjek. Ő megragadott és egy forró csókkal köszöntött… a csók túl forróra sikerült, mivel ő úgy gondolta, hogy majd ilyen tangómozdulatos hátradöntéssel fejezzük be a csókunkat. Be is fejeztük, csak a padlón. Barátnőimre néztem, akik fetrengtek a röhögéstől, mondanom se kell, hogy én is, és a Gergő is csatlakoztunk hozzájuk…
- Életem során nem 1 sebet szereztem, de ezekből 2 volt tényleg emlékezetes. Akkori baráti társaságommal elmentünk bulizni. Teljesen józan állapotomban megyek oda köszönni egy ismerősömnek, aki úgy gondolta, hogy ő majd felemel maga mellé a színpadra. Meg is történt, csak kicsit eltájolta a méreteket, és én meg szépen lestukkoltam a kiugró részen található tükröt. Letett, teszem oda a kezem, mert kicsit fájt… uhhh, behorpadt a fejem… nem behorpadt, hanem felszakadt. Ömlött a málna 1000-el, gyorsan autóba ültünk és irány az ügyelet. De mit csinál egy vérbeli bulis? Ragtapasszal a fejemen visszamentem a buliba. De még nem zárult le a téma… tipegek a bejárathoz, hogy kivigyem a kabátomat, és vártam a bejáratnál, hogy rányomják a kezemre azt a plecsnit, hogy bent voltam már, és visszajöhetek. Rám néz az ajtónálló és a tulaj, erre közlik, hogy menj nyugodtan, téged megismerünk, és mind a ketten a homlokuk felé mutatnak… visszafelé menet tényleg megismertek. Jah, hozzáteszem, az akkori szőke hajam nem kicsit volt véres.
- Az egyik srác, aki elkísért az ügyeletre érdekes egy arc volt. Nem akarok gonosz lenni, ezért csak annyit mondanék róla, hogy nem volt a lányok kedvence a külseje miatt, jah és persze nagy kamus volt. Egyik alkalommal azt hittem bepisilek a nevetéstől. Előadta, hogy az ő felső szomszédja, egy ilyen meg olyan szép félvér lány, mindene a helyén van, melle, segge, arca, miegymás. Aztán jött a storymesélés, miszerint mikor egyik nap épp vitte le a szemetet, összetalálkozott a lánnyal, és lényeg a lényeg, hogy heves szexbe merült ki a találkozó. Ezzel a mondattal zárta a storyt: „Csak a testem kellett neki” Elkönyveltük a kamái közé. Persze nem kímélt engem se, egyik nap ültem a suliba, a szokásosan unalmas üzleti kommunikáció órán, erre jön egy sms-em, melyben az szerepelt, hogy szeret, és ha nem járok vele, akkor a metró alá veti magát… Azóta se vetette, és persze nem azért mert én igent mondtam volna…
- Nem tudom ki, hogy vélekedik a netes randikról. Voltam egy páron, de az egyik maradandó emléket hagyott bennem. Hova beszéli meg az ember az ilyen első talik nagy részét? Hát ahol sokan vannak. Irány a Westend, „barátomra” nem sok időt vesztegettem. Kb. 10 percbe telt, mire rájöttem, hogy ez a srác nem normális, és hogy azonnal le kell lépnem. Hogy mit csinált? Ugrándozott, tudjátok, mint az indiánok (az a testnevelésórán használatos ellentétes láb-és kézlendítéses szökdécselés, de hála égnek a kézlendítést kihagyta), énekelgetett (hozzáteszem, nem halkan) futkorászott, és még számos olyan dolgot tett, amire csak néztem, hogy TE JÓ ÉG! Mindenáron fel akart menni a felső szintre (én lent akartam maradni, sok ismerősöm rohangált az alsó szinten – kajáldák miatt- hátha valaki megment), kb. 2 percet sétáltunk fent, mikor mondtam, hogy menjünk le. Ő nem akart, de én abban a pillanatba ráléptem a mozgólépcsőre és elindultam lefelé. Persze, tömeg be mögém, ő meg fent ragadt. Aki járt már a Westendbe tudja, hogy a 2. szint között van az a bizonyos sáv, ami felett sétál a feletted lévő szint. Gyorsan bementem ez alá, és olyan szaporára vettem a lépteimet, amilyenre még soha. Fel a metróra, ki a buszhoz, és amint a buszon voltam kilőttem a telefonom. Miután hazaértem, hívott a srác. Kérdezgette, hogy hol vagyok, mert ő fent van a tetőn, és hogy menjek oda. Erre én: „Kerestelek, de nem találtalak, így kimentem a végállomásra, és elértem pont egy buszt. Sorry, de én már otthon vagyok.” Mondanom se kell, hogy soha többé nem vettem fel neki a telefont…
- Timivel (volt osztálytársam) és az egyik barátnőjével megbeszéltük, hogy bemegyünk egy ismert szórakozóhelyre. Időközben csatlakozott hozzánk a Zsuzsy haverja is, és neki 3 ismerőse (2 testvér csaj és az idősebbik pasija – Brigi, Erzsi,Laci). Külön kocsival mentünk. Mi 3-an csajok, és ők 4-en. Az egyik kúton megálltunk, hogy vegyek 1-2 energydrinket, hogy legyen mivel leöblíteni a pezsit. Letettük a kocsikat, és elindultunk 5-en a bejárat felé (a 2 tesó hátramaradt), mivel már nem tudtam meginni, megkérdeztem a többieket, hogy ki kéri. A Laci elvette…nagy dirrel-durral jön a Brigi (Laci barátnője). Kitépi a srác kezéből az energiaitalos üveget, elkezd valamit magyarázni, és hozzám vágja. Mondanom se kell, a szám alatt most ott éktelenkedik egy kisebb heg (bár nem lehet igazán észrevenni, de én tudom, hogy ott van). Timi barátnőm elkezdte megtépni a Brigit, a Zsuzsy és a haverja hívták a mentőket, akik a rendőröket. Elindultunk hazafelé, de én mindenképpen találkozni akartam az unokatesómmal, ezért beültünk egy kávézóba (közbe megérkezett a Zsuzsy haverja is, a Brigi, a Laci és az Erzsi a rendőrségen töltötték az estét). A srác elmondta, h a Brigi azért rendezte a patáliát, mert úgy látta, h én kikezdtem a barátjával. Ott üldögéltünk, mikor megjelent a srác egyik haverja, aki később velünk tartott egy másik helyre (ahol unokatesommal találkoztam). És mit ad Isten, másnap kaptam egy üzenetet ettől a hozzánk csapódott sráctól. (ezután majd 3 évet és 4 hónapot töltöttünk el egymás mellett)
- Akkori barátommal és haverjainkkal ismételten bulizni mentünk, retrobuliba. Mindig is volt egy halálom, a pezsgő… amiből akkor nem kis mennyiséget ittunk meg, engem meg elkezdtek nyomni a bubik. Az egyik széken ücsörögtem, mikor jön a párom. Jön lefelé a felső szintről, és a kanyarnál megcsúszott, és persze mit csinál ilyenkor a férfiember? Sörösüveg száját letapasztja az ujjával és ad az érzésnek. 5-6 lépcsőfokot lecsúszva landolt a férfi és a női wc bejáratánál, valamint szembe volt a bejárat, másik oldalt meg a ruhatár. Felállt, leporolta magát, körülnézett és odaballagott hozzám. Nagy kérdés a bubikkal küzdő barátnőjéhez, hogy „koszos lett a hátam?” én persze rávágtam, hogy ugyan, dehogy. Nem maradtunk már sokáig a helyen, de másnap józanabbul megnéztük a harci sebeit. Az inge olyan mocskos volt, hogy max az ecetes olló segíthetett volna rajta, és a háta… mint akit elvertek. Kék zöld foltokkal és a méretes helyekről lejövő glazurréteggel küzdött jó pár héten keresztül…
Nem biztos, hogy ez a poszt mindenkinek elnyeri a tetszését, sőt… de számomra ezek felejthetetlen emlékek. Persze ennél jóval több van, de most ezek jutottak eszembe. És hogy ki vagyok én? Egy egyszerű lány, a nevem Zsu (24 éves), néha kicsit kétballábas, néha antiszociális disznócska, aki elküldi az embereket a sunyiba, néha hisztis hülye picsa, aki rózsaszín ködben él, néha kedves és aranyos lány, aki mindenkire mosolyog és bárkivel elbeszélget. Élem a piciny életem a barátaimmal, haverjaimmal és a családommal. Nem lehetünk mindig komolyak, nem lehetünk mindig viccesek, nem lehetünk mindig kedvesek, helyzettől függően kell mindig viselkednünk, és úgy, hogy MI jól érezzük magunkat. Miért élek, ha nem azért, hogy boldog legyek és boldoggá tegyem a környezetem. Sose bánj meg semmit, amit tettél, hisz attól lettél az, aki most vagy :-)
Ui.: Tudom, zagyvaság, de várom a kommenteket, és éljen a kemény mag!!!! :-)
Az utolsó 100 komment: