Karácsony másnapján nincs is kellemesebb egy kis hógolyócsatánál, feltéve, ha nem támadnak hátba egy méretes lavinával. A főszereplő lány gyanútlanul zugdohányozna öccsével, amikor hirtelen becsapódik a töltet. A csomag küldője egy végtelenül helyes legény. A következő történetből megtudhatod, ha összetévesztenek másvalakivel, még bőven lehet nyert ügyed!
Boldog Karit mindenkinek! Egy rövid kis történetet szeretnék megosztani veletek, ami kicsit butácska, kicsit negédes, de végül is küszöbön a karácsony. Akkor 22 éves voltam, és ez a sztori még évekkel ezelőtt történt, Újpesten, karácsony másnapján - bár most is szívesen emlékszem vissza rá. Ebédre mentünk nagymuterékhoz, és késő délután értünk haza. Nem volt kedvem semmihez. Mintha megállt volna a világ – legalábbis úgy éreztem. Kint minden szürke volt, bent mindenki ki volt készülve a sok bezabált kajától. Persze én is. Kitaláltam öcsémmel, hogy lemegyünk „és játszunk a hóval”.
Öcsém akkor volt 18, és mint minden egészséges kölyök, megveszett a lányokért. Néha még azt sem vette észre, ha megalázkodik egy lány előtt, csakhogy imponáljon neki. Én női szemmel, persze azonnal kiszúrtam, kivel nem kéne szóba állnia, de ha jó szándékból közöltem vele, akkor vagy nem figyelt, vagy felfortyant, hogy „mit avatkozok bele?!”. Szóval, lementünk a térre és sétáltunk a hóban. Útközben összefutottunk a közelben lakó barátnőimmel, így megpróbáltam udvariasan lerázni az öcsémet, ne lihegjen már ott – tudom, kegyetlenül hangzik, de ha elkezd ostoba vicceket mesélni nekik, abban a hitben, hogy ettől majd történik valami köztük, kínos lesz. Mondtam neki, hogy hozzon cigit valamelyik nyitva tartó trafikból, adtam rá zsetont. Mivel a szüleink nem tudták, hogy dohányzunk, bent lehetetlen volt hódolni eme káros szokásnak, így csak alkalmanként, ha kint voltunk, pippantottunk rá. Meg idő kellett ahhoz is, hogy a szag kiszellőzzön belőlünk. Na, öcsém végre elhúz.
A frissen felbukkant csajokkal pedig elkezdtünk beszélgetni: már nem tudom miről, de el lehet képzelni – pletyka, divat, hülyeség, mit hozott a Jézus? stb. ahogy elmerülök a szövegembe, egyszer csak becsapódik a hátamba egy súlyos valami. Telement a hajam és valahogy a fülembe is jutott. Káromkodva fordulok meg és az öcsém nevét kiabálom. Biztos voltam benne, hogy ő volt a merénylő. De nem. A távolban 3 alak látszik, de mivel erősen sötét van már, csak az utcai lámpák szűrt fényében látom őket. Annyit megállapítok, hogy sokkal magasabbak, mint az öcsém, így egyik sem lehet ő. Ekkor hirtelen a közvetlen közelemben felbukkan egy fej: vigyorog, de amikor szembefordulok vele, hirtelen leolvad a mosolya: „Hú wazzz… összekevertelek valakivel, bocs!!!” - ekkor már a távolban sejlő három haver is közelebb jött. A srác kínált meg az imént azzal a nagy hógolyóval, mert azt hitte, valaki más vagyok. Gondolhattam volna, hogy olyan messziről nem tud ekkorát dobni és a röppálya is sokkal rövidebbre sikerült volna, mert nem kis lavinát kaptam. Elárulta, hogy a fák mögé bújt és onnan célzott meg. Bemutatkozott, Misinek hívják, a barátait is bemutatta, majd ismét elnézést kért tőlem. Kérdem, hogy miért gyűlöli ennyire azt a csajt, akivel engem összetévesztett. Azt mondta, hogy nem gyűlöli annyira, csak szimplán megveti - régebben egy évfolyamon járt vele, egy szintén újpesti egészségügyi gimnáziumba. A csajt Erikának (vagy Edinának?) hívták és rendszeresen terrorizált mindenkit. Mondjuk senki se félt tőle, inkább kiröhögték és lesajnálták, ahogy a fekete bomber dzsekijében és bakancsában végigmasírozott a folyosón, mint valami kisbíró. Maga a csaj igénytelenül vékony volt és idegbeteg, igazi anti-nő (ami Misi szerint azért volt, mert az apja molesztálta). Aztán valaki teherbe ejtette, és kénytelen volt távozni onnan. Most nem tudja, mi lehet vele. Erre én: „Kösz, hogy egy szánalmas tyúkkal keversz össze”. Misi ekkor mentegetőzni kezdett, hogy hátulról tisztára Erika voltam, de szemből gyönyörű vagyok, és ő maga sem érti, hogyan lehetett ennyire hülye.
Társalgásunkat öcsém zavarja meg, aki a megszerzett cigivel csatlakozott hozzánk. Ő is látja, hogy összegyűlt a kis társaság. Kitaláltam, hogy ha már így összejöttünk, üljünk be valahova. Lehetőleg forralt borra, mert már szétfagytam. Nem messze volt egy jó hely, nem tudom, megvan-e még. A karácsonyi dekoráció mindig levett a lábamról, ezért beültünk oda, mert nagyon szépen megcsinálták, nem csak felgányolták a futófényt, aztán viszont látás! Ahogy telt az este, egyre jobban emelkedett a hangulat, öcsém is visszavett az arcából és hopp! máris szóba álltak vele a lányok : ) (lehet, hogy ez a titok, fiúk?) Misi nagyon kedves volt, aranyos kis pofaszakállal, ami az egyik gyengém. Nem minden férfinak áll jól, de neki nagyon. Nem beszélt többet szörny-Erikáról, és én örültem neki, mert idegesített - ahhoz képest, hogy ennyire utálja, mennyi mindent tud róla. Hazaszóltam anyámnak, hogy nem tudom, mikor jövök, vegye ki a kulcsot a zárból. Majd hazasétálok, itt lakom nem messze. A lényeg a lényeg, Misivel szépen összejöttünk. A negyedik unicumnál már elkezdett hülyéskedni, a pulóveremet rángatva, hogy: „Na, most kicsomagolom a karácsonyi…hukk!...ajándéééékoom!!” Vicces volt. Nem sejtettem, hogy egy eltévedt hógolyó és egy démonnőről szóló hosszú sztori kell ahhoz, hogy bepasizzak. A legszebb az egészben, hogy nem én kerestem őt, hanem minden TELJESEN véletlenül történt, és az ilyet nagyon tudom értékelni. Köszönöm, hogy elolvastátok, és ha valakinek nem tetszett, elnézést, hogy feltartottam. Kellemes ünnepeket és SOK „hógolyót”! :)
