Levélírónk mindent felad: szakít a barátjával, egy jó partinak tűnő férfi kedvéért. Eddig még nincs is benne semmi pláne. Egy darabig minden rendben megy, majd a bimbózó kapcsolat küszöbén a lány fülébe jut valami – párja nem kicsit foglalt. Most megtudhatod, hogy a titkokat lehetetlen örökre elhallgatni.
Egyébként vasárnap éjfélig várjuk a szavazatokat a Hónap posztjára, e-mailben vagy kommentben!
Történetem talán megrázó, de lehet, hogy csak én lihegem túl. Egy szolgáltatásokat katalogizáló cégnél dolgozom. Hetente kétszer lemegyek az alattunk lévő szinten dolgozó tördelőszerkesztőhöz, akivel alaposan meg kell beszélnem a nyomtatványokra és egyebekre vonatkozó kérdéseket. Tamás 34 éves volt, magas, sportos – mivel foglalt voltam, nem akartam úgy nézni rá, hogy félre értse, nem is méregettem nagyon, csak magamban megjegyeztem, hogy igen, ez a srác jól néz ki. Egy nap éppen összevesztem a barátommal és igen ingerlékeny voltam. Amikor Tamás látta rajtam, hogy harapós a kedvem, rákérdezett az okára, én pedig elmondtam.
Megvigasztalt: valahogy éreztem, hogy nagy gyakorlata van abban, hogyan kell a nővel bánni. Már itt gyanús lehetett volna. Felajánlotta, hogy este hazavisz. Így is lett. A barátommal nem javult a kapcsolatom, megalázottnak éreztem magam, mert minden hibáját az én nyakamba akarta varrni, ami már-már nevetséges volt. Nem hagytam magam! Szakítottunk. Eleinte nem akartam járni senkivel és nem is gondoltam Tamásra. Pár napra rá céges buli volt, ahol találkoztunk és szinte egész este beszélgettünk. Rájöttem, hogy kívánom őt – talán a sok ital is segített ebben. Tamás felajánlotta, hogy nyugodtan aludjak nála, mert tudja, hogy az utolsó buszom is elment, éjszakaival pedig csak bajosan tudnék közlekedni – egyébként nem is szeretek, annyi szörnyű sztorit hallani róluk. Én taxit terveztem, de ha már felajánlotta… felmentünk hozzá és szinte egyszerre estünk egymásnak. Ha ő nem teszi, akkor én. Csodálatos éjszakánk volt. Reggel elmesélte, hogy ez a lakás igazából nem az övé, hanem a testvére szerzeménye, aki most vidéken van. Megkérdeztem, hogy akkor hol lakik? Azt feleli, hogy a külvárosban, de ilyen alkalmakkor – mivel ivott – ezt használja. Teljesen gyanútlan és boldog voltam vele. Később csevegve eldicsekedtem az egyik kollégájának, hogy milyen ritka, hogy szabad egy ilyen pali. Erre lehalkítja a hangját és bizalmasan felém hajol. Azt mondja, hogy mivel nagyon kedvel és látja, hogy teljesen belebolondultam Tamásba, tudnom kell, hogy 4 hónapja jegyezte el a barátnőjét. Nem hittem a fülemnek, azt hittem rosszul hallok. Nem látszott Tamáson, hogy házasodni készülne! Aztán a kollégája elmesélte, hogy ezt nem mindenki tudja, csak ő, és gondolta, jogom van tudni. Eleinte nem akarta közölni velem, mert remélte, hogy csak futó dolog részemről, de látta, hogy nálam elég komoly az ügy. Tehát így állunk: Tamás még az oltár elé történő lépés előtt szeretett volna döngetni valakivel, utoljára egy jót!
De azért ez elég meredek: a házasság küszöbén áll, de előtte még beleveti magát az éjszakába és vadul csajozik! Azért ez több, mint gyomorforgató – legalábbis úgy éreztem. Miért nem mondta el nekem? Ja, persze, mert akkor nem állok szóba vele. Ezek után nem bírtam találkozni vele. Úgy éreztem magam, mint egy ribanc. A cégünk székhelye mellett van egy Rock kocsma – meló után sokan lebzselnek itt. Tamás is néha le szokott jönni. Itt futottam össze vele. Ezt személyesen akartam megbeszélni. Éppen egy másik csajjal táncolt – vagyis inkább idétlenkedett. Az újdonsült férj… Odaálltam elé és félrehívtam. Az elejétől fogva higgadt voltam, pedig legszívesebben orrba vertem volna. Látta rajtam, hogy valami történt, nem szoktam ilyen hűvös lenni. Sőt, amikor vele vagyok, akkor csak olvadozok, mint a zselé a radiátoron. De most kemény voltam: alaposan leteremtettem, hogy nem szólt erről a dologról és ezek után jobb, ha külön utakon járunk. Meglepően higgadtan fogadta. Azt mondta, hogy nem akart elijeszteni. Erre én: egy ilyen esemény után, te lazán becsajozol?? Semmit nem jelent az eljegyzés szentsége? Tudom sajnálni szegény leendő nejed!
Elváltak útjaink, ő sem tiltakozott, sőt, mindent magára vállalt, hogy tényleg hülyén viselkedett és jogom lett volna tudni. De azzal is érvelt, hogy amint elmélyülni látszódott volna a kapcsolatunk, elmondta volna (?!). Nem akart ezzel fárasztani. Még azt is felajánlotta, hogy borítsunk fátylat az egészre és kezdjük elölről. Na, ehhez nem volt kedvem. Szépen különváltak útjaink. Amikor mégis összefutottunk - muszáj volt hetente kétszer – igyekeztem hűvösen viselkedni vele. Eleinte még próbálkozott, majd feladta. Ismét munkatársak voltunk.
Az utolsó 100 komment: