Ez a történet még hónapokkal ezelőtt volt aktuális, amikor mindent elkövettem azért, hogy a 2 éves kapcsolatom befejezését követően azonnal egy újba fojtsam a bánatomat. Az ex-barátnőmmel azért szakítottam, mert kiderült, hogy hónapok óta egy másik pasassal is járt, akivel állítólag "nem is feküdte le". Csak csókolózott (ő érvelt ezzel, és így). De számít ez? Ezt meg is kérdeztem tőle, de válasz helyett csak sírt. Hiába, azokkal a könnyekkel már nem tudtam mit kezdeni és egyáltalán nem hatottak meg. Szóval, elkezdtem keresgélni egy „Sebtapasz-lányt”. Minden baj gyökerét abban látom, hogy túl hamar és túl erőszakosan akartam egy új kapcsolatot, pedig ilyenkor muszáj tartani egy hosszú szünetet. Hiszen 2 év, az 2 év, és nem megy simán az átállás. Jó, mondjuk biztos van olyan, akinél ez simán megy. Én szerettem azt a lányt. Mindegy.

Magamban lezártam és csak az új felé igyekeztem fordulni. Egyik este egy fórumos találkozón megismertem személyesen azt a lányt, aki eddig csak egy halom betű volt számomra. Még fotót sem cseréltünk, minek is cseréltünk volna addig, hiszen akkor még kapcsolatban voltam. Elkezdtünk beszélgetni és hamar ki is alakult az összhang. Járni kezdtünk, összejöttünk. Nem tartott sokáig. Pár alkalom után a lány kijelentette, hogy vegyem el feleségül (?!). Csak pár hét alatt!! Igen megütött, talán túl hirtelen bökte ki, minden előkészítés nélkül és végig ragaszkodott az igazához. Mert így történt. Minden felvezetés nélkül, zutty. Mondom, kösz, de 24 évesen még nem szeretnék családot alapítani. Azt még hozzátenném, hogy a csaj 29 éves volt és attól félt, hogy kifut az időből – ezt mondta is. Mondom neki, hogy nem veszem el, felejtse el, még rengeteg tervem van, mielőtt megállapodnék. Erre dührohamot kapott, és kitessékelt az életéből - azóta sem sikerült elérni. Nem is nagyon próbálkoztam. Lassan ráébredtem, hogy fölöslegesen kergetem a pillangót - ha leülök, talán leereszkedik rám. Ezután hetekig nem mentem sehova, csak otthon gubbasztottam a gép előtt. Kérdeztem Istent és a Sorsot, hogy mi a tervük velem? Mit csináljak, hogy jó legyen? Végül meghallgattak az égiek: az egyik barátom felhívott, nem sokkal az események után, és azt mondta, azonnal be akar mutatni nekem valakit, mert állítása szerint „a női másom”. Erre nagyon belelkesültem: mivel a lánynak éppen órája volt a sulija előtt találkoztunk, tényleg szép volt, és azonnal éreztem, hogy lesz valami… hármasban elmentünk egy diákkocsmába és szinte estig beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is nemrég szakított. Biztos voltam benne, hogy már láttam valahol ezt a lányt, talán előző életemben, nem tudom. Rájöttem, hogy ha nem kapálózok, sokkal simább utam lett volna. Akkor jött a nagy ő, amikor nem vártam. Még a levelezésen, MSN-ezésen kívül nem történt semmi, néhány ártatlan randi. Lehet, hogy nem merem elmélyíteni vele a kapcsolatot önmagam boldogságának akadálya vagyok? De hogy legyen a végén valami kérdés is: szerintetek, miért van a nőkben az a mánia, hogy azonnal el akarják vetetni magukat? Mert hasonló sztorikat már másoktól is hallottam. Talán a 28. évükben bekattan náluk valami óra, vagy mi??