A legnagyobb égések általában randikhoz köthetők, hiszen ilyenkor az ember eléggé ideges, már-már felajzott idegállapotban van. 23 éves fiú vagyok, átlagos külső, semmi extra, ahogy mondani szokták: „mások által helyesnek tartott”. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam már ilyen helyzetben, vagy ha igen, akkor bennem van a hiba. Szóval az a bajom, hogy nagyon szeretek a neten ismerkedni, de találkozni kevésbé. Miért? Azért mert az első személyes találkozón rettenetes izgalom lesz úrrá rajtam. És ez nem egyszeri, hanem állandó alkalom. Nem tudok vele mit csinálni, és nem egyszer fordult át az első randim börleszkbe.

Az egyik legdurvább esetem az volt, amikor randi előtt, otthon megittam az izgalom ellen egy pohár bort. Aztán még egyet. Majd még egyet. Odakint hőség volt, én pedig szépen berúgtam. Az izgalom csak addig múlt el, amíg meg nem érkeztem a megbeszélt helyszínre, a Deák téri metrómegállóba. Hamarosan meg is jelenik a hölgy. Csodás. Nem látszik rajta, hogy zavarná az állapotom… vagy jól leplezte… vagy tényleg nem vette észre. Azért benyomtam egy rágót is. Részeg nem voltam, csak ittas. Beültünk egy helyre és kb. 40 percig beszélgettünk. Éreztem, hogy nem vagyok kommunikatív, inkább csak ő beszélt, én helyeseltem. A második randink mozi volt, majd a lány mélben közölte, hogy Görögországba megy nyaralni, 2 hétre és majd utána. Hát, nem láttam többet. Biztos felfalta egy cápa. A másik izgulós esetem középpontjában az ismerős hasmenés áll. Ezzel tudom, hogy nem vagyok egyedül - a gyomorideg, ugye. Ez is pont akkor jött rám, amikor vártam a leendő kedvest. Nem volt mit tenni, beszaladtam a Mekibe. Amikor szaladok vissza a csaj már ott áll. Mivel csak érintőlegesen hasonlított a képre, amit küldött, megkérdeztem, egyáltalán ő-e az? Ő volt. Mondom neki, hogy ne haragudjon. Beültünk valahova. Először tetszett a lány, bár nem volt egy szép darab: erőszakos és büszke arca volt – nem tudom máshogy leírni - és hajfestéket sem tudott rendesen választani, beszéd közben pedig mindig elkalandozott a tekintete és minden pasit megbámult. Otthon jöttem rá, hogy nem tetszik. Talán azért bólintottam rá kezdetben, mert kivételesen nem volt semmi baki (a szaladáson kívül). Itt én nem akartam folytatni és a korábbi jelölttől kölcsönvettem a görögországi panelt – most én tűntem el Jorgoszéknál. Az első randin mindig koppanok, ez volt a két legemlékezetesebb esetem, a többi ezekhez képest apróság: volt olyan, amikor a csaj elcsúszott egy cukrászda síkos kövén, és én majdnem elkaptam… de csak majdnem. Volt egy olyan is, hogy az elején tisztáztuk: egyikünk sem a másik esete és elcsevegtünk, mint régi ismerősök - de legalább a mai napig barátok vagyunk (itt inkább nyertem, mint buktam). Szóval, itt ez a hülye izgalom. Mi ez? Ennyire a hormonok rabszolgái lennénk?? Mit ajánlotok izgalom ellen? Inni továbbra sem akarok, mert az rossz antré, a nyugtatók meg egy másik rossz dolog (lebegő drogosnak tűnök tőle). Próbáltam autogén tréningezéssel szabályozni magam, de amint eljön az idő, azonnal visszaesek a hülye szintre. Üdv: Robi.