Hello. Nem tudom, miért írom le... Egyszerűen csak jó kiírni magamból! Szeretném, ha közzétennétek, mert remélem, valaki, akiről szól, megtalálja, elolvassa, és rájön, hogyan éreztem magam a döntésemkor, illetve utána! Most 20 éves vagyok, a történet pedig a 17. születésnapom után egy hónappal kezdődött... Anyukámmal és a két húgommal éltem együtt. (Egyikük 17, a másik húgom, 3 éves). Nagyon-nagyon szeretem a húgaimat. A történet 2008.11.29.-én, este fél 8 környékén kezdődik...(Anyum akkor volt terhes a kishúgommal) Elmentem a közeli kocsmába cigiért, (anyummal nagy bagósok voltunk). Gondoltam, csak cigiért megyek, annyira nem kenem ki magam... úgyis ismer már mindenki, sminkben vagy anélkül.

Beléptem a kocsmába, derekamig érő, szőkésbarna hajam ki volt engedve. Ült a pultnál egy fiatal srác. Rögtön észrevettem, nagyon megtetszett, de mivel van egy icipici önbizalomhiányom, rögtön le is mondtam róla. Megkaptam a cigimet, már indultam volna haza, amikor egy idősebb, kissé ittas állapotú hölgy odajött hozzám meg a sráchoz, aki a pultnál iszogatott. Elkezdte nekünk mesélni, hogy a 13 éves unokája már nagyon testiségre vágyik, és ő ezt nem érti. Hát, nem gyengén fulladoztunk a nevetéstől, de próbáltunk udvariasak maradni. Az öregasszony megkérdezte, hány éves vagyok, hát a 17-et valamiért cikinek éreztem, ezért 18-at mondtam, a srác azt mondta, ő 19. A nő ezután eltűnt, egyszerűen elpárolgott. Szinte csak ketten maradtunk a kocsmában. Az első félórában mindent megtettem volna, hogy elmeneküljek. Aztán belemelegedtünk a beszélgetésbe, 3 és fél órán keresztül beszélgettünk, sok mindenről meséltünk egymásnak. Kiderült, hogy csak 18 éves ezért én is elmondtam neki, hogy 17 múltam. Na, tehát 3 és fél órával később hazamentem, persze otthon balhé volt, hol voltam ilyen sokáig. Azt mondtam, hogy egy ismerőssel találkoztam, akit anyum még fel is hívott... Persze, tartotta az alibimet, mert ez egy kimondatlan szerződés volt köztünk. :) Ja, a sráccal telefonszámot cseréltünk. De mivel lemerült a telefonom, így csak fejben próbáltam megjegyezni, nem sok sikerrel. 3-4 napig csak vergődtem, hogy nekem csak az az egy este jutott egy olyan fiúval, akit évekig tudnék szeretni. A kocsmában a pultos srác megadta a fiú telefonszámát, mint kiderült, pár hónapja haverok. Hívjuk mondjuk Alexnak :) Még 3-4 nap vergődés következett, majd anyumat bevitték a kórházba, mert nem volt szívhangja a húgomnak. Mindenki nagyon ideges volt, egy ismerősöm kocsival hazavitt. Aznap este felhívtam Alexet. Kérdeztem, emlékszik-e és nincs-e kedve átjönni hozzám másnap dél körül. Ez hülyén hangzik, de végül is meghívtam egy ebédre. Másnap elaludtunk, nagyobb húgom nem ment suliba, már le akartam mondani a randit, amikor felvette a telefont, és mondta, hogy már úton van, negyed óra és ideér. Nagyon berezeltem, nem főztem semmit, konkrétan nem csináltam semmit. Na mindegy, megjött, folytattuk a beszélgetést, még inkább egy hullámhosszra kerültünk. Utána együtt főzött velem. (Előtte is volt egy pár barátom, de ő volt az első, aki bemerészkedett a konyhámba, és segített) Nagyon finomat főztünk. Aztán borozgattunk, és elszaladt az este. Elment az utolsó busza, nem tudott hazamenni. Húgom már hamarabb felszívódott, mi pedig csak beszélgettünk. Életem legromantikusabb estéje, és legszebb szexuális élménye volt az az éjszaka. Másnap reggel ment el, anyukámat meg kiengedték a kórházból. Ez volt december 13-án. Heteket sírtam, hogy csak egy éjszakára kellettem Alexnak... Magam alá kerültem, hogy miért nem vettem észre, hogy ő is olyan, mint a többi... Luk, luk csak a keret más... A barátaim sem tudtak megvigasztalni. December 22-én megszületett az én kis húgom, a világ legszebb kisbabája. Végig bent voltam a születésénél, maradandó élmény. Aznap este, miután megszületett a húgom, felhívott, gratulált, és kérdezte átjöhet-e este. Persze, igent mondtam, de sajnos nem tudtam hazamenni a kórházból. Anyuval maradtam. Másnap egész délelőtt hívogattam, nem vette fel, azt hittem baj történt, délután küldött egy sms-t, hogy köszöni, hogy átb*sztam, és köszöni a 3 órás sétát, mert éjfélig várt rám... Nagyon rosszul éreztem magam miatta, próbáltam hívni, de nem vette fel. Aztán újra arra a szintre kerültem, hogy egy éjszakára jó voltam. Január 17.-én küldött egy sms-t, majd megjelent nálunk. Bemutattam anyukámnak. Szimpatikusak voltak egymásnak nagyon. Áprilisig felhőtlen volt a kapcsolatunk. Aztán anyum palija bekavart. Hajtott rám, de mivel nekem ott volt Alex, így nem érdekelt... Egyszer megpróbált megerőszakolni is, de én hülye, nem szóltam senkinek. Na, hát anyum palija elérte, hogy az anyám eltiltson Alextől. 2009.11.17-én találkoztam vele utoljára. Anyum palijának hízott a mája, és még próbálkozott párszor, de mindig lekoptattam. 3 hónapig magam alatt voltam, utáltam élni, minden rossz volt...

2010 szeptemberében anyám palija lelépett. Én pedig regisztráltam fb-re. A főnököm unszolására, mondván a "Facebook-on mindenki fent van". Én nem hittem ebben, mert úgy véltem, jól tudom, hogy Alex utálja a közösségi portálokat. 2010.október 17-től kezdve mindennap rákerestem a nevére, de nem dobta ki őt, csak másokat. Nagyon elkeseredtem.

Ezután két hét levelezés következett, majd egy második első randi 2011.01.15.-én. Egész nap a délutánt vártam. Találkoztunk, órákat beszélgettünk, megbeszéltük, hogy titokban újrakezdjük. Hét körül elindultam haza, és megkértem, menjen ő is haza, minden adandó alkalmat kihasználunk majd, hogy együtt legyünk. Hát, ő ezt másképp értelmezte. Beült a kocsmába, ahol még 2008-ban találkoztunk, bátorítónak megivott pár unicumot, meg sört, és becsöngetett hozzánk. Anyummal nagy sírás, ölelkezés közepette megbeszélték, hogy újrakezdjük. Aznap este már együtt is aludtunk. Aztán eltelt pár hónap, kirúgtak a munkahelyemről, nem találtam új munkát, pedig nagyon kellett volna...

Nem tudom, mit csináljak. Anyum minden kapcsolatot megszakított velem, Alexnek jó így, mert azt mondja, végre nyugodtan együtt lehetünk, az ő anyukája egy tündér jó asszony, nagyon szeretem. Valamilyen szinten anyukámnak tekintem őt is. Hiszen befogadott, meleg ételt, meleg ruhát, és tetőt biztosít a fejem fölé. Pedig nem könnyű most neki sem, még egy éhes száj. Nem tudom, miért írtam le, talán csak azért, hogy könnyebb legyen. Írjátok meg kérlek, ti mit választottatok volna?

Vagy azt a fiút/férfit, aki mellett biztonságot éreztek, és tudjátok, hogy vele akarjátok leélni az életeteket?

Én döntöttem...

Nehéz volt. Mindennap hiányoztok, szeretlek titeket. De ŐT is! Sajnálom, ha fájdalmat okoztam! Sajnálom, hogy csalódtatok bennem.