„A szülei is sokszor áthívtak ebédre, ők sem tudták, hogy mi van közöttünk. Mint ahogy mi sem” - ez a pasi aztán élvezi az életet, és felajánlja a barátnőjének, bátran tegyen ő is így. Rájönnek, hogy a nyitott kapcsolat valami mást is tartogat számukra, mert a hosszú pórázra engedett pasi végül környékezni kezdi a saját barátnőjét. Most mindenki arra vár, hogy Zoli lenyugodjon.
A pasi legyen Zoli, 24, én 29, lány. Szerencsések a génjeim, sokkal fiatalabbnak nézek ki, ezt csak azok kedvéért mondom, akiket érdekel. Kb. két éve ismerkedtünk össze. Nagyon intenzív találkozás volt, teljes lila köd, amiben közrejátszott, hogy akkoriban munkából kifolyólag mindketten sokat utaztunk, és kevés időt tudtunk együtt tölteni. Így sokáig fennmaradt a lebegő állapot, amíg az ember nem ismeri a másikat igazán. Aztán ráleltünk sok közös pontra, egy idő után bemutatott a barátainak, meg a szüleinek, nagymamának...
Minden nagyon szép volt fél évig, de aztán egyszer elmondta, hogy más lányokkal is találkozik, aminek kettőnk szempontjából nincs jelentősége, egyszerűen csak szereti élvezni az életet, és tegyek így bátran én is. De persze engem sem szeretne elveszíteni, mert fontos vagyok neki. Úgy voltam vele, hogy ha ez tényleg így van, majd jön, ha nem, nem. Sokszor keresett, de egy ideig nem találkoztunk. Úgy éreztem, jobb, ha nem rá koncentrálok, bár nagyon hiányzott. Aztán egy idő után megpróbálkoztunk a „csak barátok” felállással. Egy ideig működött is, a szülei is sokszor áthívtak ebédre, ők sem tudták, hogy mi van közöttünk. Mint ahogy mi sem.
Nekem is voltak közben mások az életemben, de egyikükkel sem éreztem azt, amit Zolival. Ő is így lehetett ezzel, mert egyre gyakrabban talált ki valamit, hogy találkozzunk, én meg persze belementem. Újra közel kerültünk egymáshoz, máshogyan, mint előtte, mégis, mintha először találkoztunk volna.
Pár hete elutazott a barátaival egy hétre, felhívott, hogy hiányzom neki, és csatlakozzam hozzájuk. Mivel épp egy vizsgára készültem, nem tudtam menni. Ma találkoztam az anyjával a városban, és megittunk egy kávét. Nem meglepő módon Zoliról is beszéltünk, hogy tudtam-e arról, hogy Zoli exbarátnője, Anna csatlakozott a bandához a nyaraláson. Arról én is tudtam, hogy Zolinak korábban volt egy 5 évig tartó se vele-se nélküle párkapcsolata Annával, és ez a lány időről-időre újra feltűnik. Én is ismerem a lányt, a baráti köréből, amúgy nagyon kedves, és külsőleg eléggé hasonlít rám. És bár állítólag már régen vége, de tény, hogy még mindig hatással van rá. Az anyja elmondta, hogy annak idején Zoli nagyon hűséges volt Annához, de a lány többször megcsalta őt, és emiatt Zoli sokat szenvedett. Azóta több szálon futtatja a cselekményt, és nem szeretne senki mellett megállapodni. Ez a koránál fogva abszolút érthető is. Az Anna-sztorinak az anyja szerint már vége, de azért nem kizárt, hogy néha összejönnek. És hogy a fia nem rossz gyerek, és ezt én is tudom. Én Zolit a nőügyeiről soha nem kérdeztem, és nem is szeretném a jövőben sem. Az anyja azért mondta ezt el nekem, mert szerinte velem nagyon boldog lenne, legyek türelmes, és várjak rá, amíg lenyugszik. Én részemről nehezen tudnám elképzelni, hogy ez az elkövetkezendő 10 évben bekövetkezik. Viszont a kettőnk dolgában meg úgy érzem, meghittebb, mélyebb, mint korábban, talán lehetne még belőle valami… Szerintetek?
