Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Eleinte jól indult, de kb. 1 hónapja van valami, amin nem tudok kiigazodni. Ezért is lenne szükségem pár tanácsra. Én 19 éves vagyok, ő 24. Ezen az oldalon ismertem meg őt. Ő vidéki és korábban elég sokat terveztük, mikor és hol találkozunk majd, egyeztetni kellett előtte, hogy kinek, mikor lenne alkalmas. Jó ideig nem találkoztunk, mert egyikünknek sem volt jó. Amikor összehoztuk, nagyon jól sikerült. Ezután még két találkozás volt, a harmadikon én mentem hozzá és meg is történt, aminek meg kellett. Nagyon jó volt vele.

Hiszek a jelekben. Az első találkozónkon pl. beszéltem arról, éppen milyen könyvet olvasok, ő meg elővette a táskájából ugyanazt a könyvet, és ez nekem egy jel volt - mert mennyi az esélye ennek? És nem egy divatkönyvről volt szó. Azonban az utóbbi 1 hónapban egyre ritkábban látjuk egymást, főleg miatta, néha úgy érzem, indokokat keres, amikor magyarázkodik. Nem lakunk azért olyan elviselhetetlenül messze egymástól. Arra nem akarok gondolni, amit nyilván többen írni fognak majd, hogy csak alkalmi numera voltam, potyasuna stb. mert az emberismeretemben még nem csalódtam, elég fejlett, és ő nem az a fajta. Talán tényleg gondjai vannak. Szóban nem vitázunk, de levélben sokat, főleg én hánytorgatom fel, hogy miért nem jön, vagy hagyja, hogy én menjek, ő meg csak kifogásokat gyárt, amiktől annyira rosszul érzem magam, hogy a sírás kerülget néha. Más már rég otthagyta volna. Miért van velem, ha kerül?

Ő kicsit mulya, nem nőcsábász alkat, ezért nem hiszem, hogy barátnő, új lány, vagy ilyesmi lenne a háttérben. Tudom, hogy sokat dolgozik, de én megérteném, ha elmondaná. Megértenék bármit, de a hallgatáson meg a mellébeszélésen nincs mit megérteni. A kedvéért elkezdtem én is mindenben segíteni, amikor nála töltöttem egy-egy napot vagy hétvégét, kitakarítottam nála, főztem egy jó ebédet, a kedvencét, vagy valamit, nem kell nagy dologra gondolni, csak amit gyorsan össze lehet ütni és tudom, hogy szereti. Annak ellenére, hogy így alakult, valami fűz hozzá, annyira tehetetlennek érzem magam. Meg lehet még oldani ezt? Van ilyen, hogy férfiak egyszerűen minden ok nélkül befordulnak, nem kommunikálnak a másikkal, bár látszólag külső oka nincsen? Ne zavarjam, adjak neki időt?