Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kíváncsi lennék, hogy más mit tenne a helyemben. Körülbelül két évet pazaroltam az életemből egy olyan emberre, aki képes volt most visszamenni a volt barátnőjéhez, amint az felszabadult. Ez még nem is lenne annyira nagy ügy, mással is megesett már, de ahogy ezt az egészet kivitelezte, az gusztustalan. Azt mondja először, hogy tartsunk szünetet, mert magányra vágyik, és el is költözik. Teltek a napok, semmit nem tudok róla. Eleinte még rövid telefonok, utána már fel se veszi.

Három hét múlva derült ki az egész, amikor végre felhívott. Szerintem az ex unszolására, mert ez már neki is sok volt. Eldadogta, mi az új helyzet. Köpni-nyelni nem tudtam. Sok mindenre gondoltam, de erre nem. Akkor ez a valami nem most kezdődött, hanem már tartott egy ideje... Ezt mondtam is neki, nem túl finoman, és azt is, mi a véleményem erről a dologról, ahogy ezt intézte. A maradék cuccaiért már vissza se mer jönni. És most szerintem minden közös ismerősünk rajtam nevet, hogy én mennyire becsapható vagyok, és hogy-hogy nem vettem észre. Azt mondták, ne hagyjam ennyiben, mert nekem sem lesz jó, és valami elégtételen gondolkodjak. De min? ugye kézenfekvő, ugyanakkor gyerekes, hogy minden maradék cuccával teszek valamit, vagy egyszerűen kihajítom. Ezt elvetettem. Legyek én az okosabb és bölcsebb és hagyjam? Sőt, kívánjak nekik minden jót, hátha másodszori nekifutásra sikerül nekik? Hát, az nem én vagyok. Annyira megalázottnak érzem magam, de nem akarok öreg koromban azon töprengeni, miért voltam gyáva, más nő a fejét leszedné az ilyennek, még utólag is. És ha elkullogok, és meghúzom magam, akkor az sem jó. Nehéz ilyen helyzetben felnőttként gondolkodni.