Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! A megcsalásos témához én is csatlakoznék. Én többször megbocsátottam már olyan férfiaknak, akiknek nem kellett volna, de megdumálták a fejem, hogy „baleset” volt, csak most, csak ott, csak egyszer. Aztán mégse úgy lett. Nem őket hibáztatom, saját magamat aláztam meg, de a nők többnyire mélyebben éreznek a férfiaknál, és ha felidéznek nekem egy szép emléket, máris ugyanúgy gondolok rá, mintha misem történt volna. Én ugyanúgy éreztem iránta, mint a kapcsolatunk legelején, nem a szerelem elmúlásával van a gond, hanem azzal, hogy páran azt hiszik, nem kell tenni semmit, az akkor is jár nekik, elvárják, hogy valaki rajongjon értük.

Ami engem illet, én már vártam azt az időt, amikor már arról beszélhetünk, hogy mögöttünk van jó pár év és mi még mindig együtt vagyunk. Kíváncsi voltam, milyen leszek, ő milyen lesz és milyenek leszünk együtt. Nos, ezt eddig nem sikerült megtudnom. A tartós kapcsolat úgy látszik már kiment a divatból, a házasság meg ráerőltet valamit a felekre, de az is összetörik előbb-utóbb, nehogy azt hidd, hogy az biztos, csak mert törvényes. Ugyanolyan törvényesen fel lehet bontani, meg lehet szüntetni.

Az én párommal (Zozó a beceneve) kapcsolatban nagyon sokáig azt hittem, ő az, akivel együtt maradok már. Zozó egy idő után elkezdett féltékeny lenni rám, de nem volt rá semmi oka. Ezzel inkább magát keverte gyanúba, gondoltam, de rögtön el is hessegettem ezt a képtelenséget. Miért csalna meg? Boldogok vagyunk. És kiderült, hogy akkor már 3 hónapja együtt volt azzal a nővel, akiért végül is elhagyott. A szakításunk drámázás nélkül zajlott le, csendben elköszönt, elvitte a cuccát, kifizette a csekkeket, még pénzt is hagyott - és részéről el volt rendezve a dolog. És az érdekelne, hogy ilyenkor egy pasi tényleg azt hiszi, hogy az a másik nő többet és mást kínál, olyat, ami sosem múlik el? Miért gondolkodik a legtöbb férfi gyerekesen?

Én akkor tudom megbecsülni a partnerem igazából, amikor tudom, hogy nem csak a szexért szeret velem lenni, már nincs jelen a szenvedély, mégis ragaszkodik hozzám, megjelenik egy új minőség.

Hiányzik? Igen. Visszafogadnám? Bármikor. Pedig akkor megint ugyanaz a nóta lesz. Talán a világ és a tévé sulykolja a férfiba, hogy neki állandó joga van a függetlenséghez, mert akkor férfi a férfi. Ha börtönben érzi magát, menjen, lépjen tovább - csakhogy azok a „romantikus” filmek a folytatásról már nem szólnak, csak a felszabadító kitörésről. Nem átverés ez valahol?