A pasi 1 év után közli a nővel, hogy szeretne családot, csak nem vele. A szakítás törvényszerű, meg is történik, ám a férfi folyamatosan keresi az exe társaságát. Évek múlva látja csak be tévedését, szerelmet vall, és a nő most nem tudja, mit is kezdjen ezzel a rajongással. Mennyire vehető komolyan egy évekig tétovázó férfi belátása?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
2011 márciusában indul a történetünk, amikor éppen műtöttek, és ő (legyen G.), akkor még mint barát, rendszeresen meglátogatott a kórházban. Éreztem a gondoskodást, jól esett, és kicsi kellett csak hozzá, hogy beleszeressek. És össze is jöttünk. Cirka 1 évet töltöttünk együtt. Egyszer csak azt látom, hogy gyötrődik mellettem és egyre kedvtelenebb. Okát nem értettem. Azt mondta, szeret meg minden, de családot nem akar velem alapítani. Akar családot – csak mással. Ez sokként ért, bár előjelek voltak. G. azt mondta, szerinte nem passzolunk, én meg erre azt, hogy szerintem meg tökéletesen passzolunk. Elfogadtam. Szakítottunk. De a kapcsolatot tartottuk, részben ő kereste az én társaságom.
Aztán G.-nek lett egy új barátnője, akivel nem esett jól együtt látni, mert még fájt, fájt, hogy mással boldog... és amikor összefutottam velük, szörnyű volt a bájmosolyt erőltetnem, és gyakran volt olyan, hogy remegett az egész arcom az erőlködéstől, és biztos voltam benne, hogy ezt ők is látják és szánalmasnak tartanak. G. a mai napig környékez, keres, rám ír, találkozzunk, menjek fel hozzá, menjünk moziba, mint régen, üljünk be ide és ide, csak egy kávé... Miért nem hagy békén? Egyik este kicsit többet ittam a kelleténél, és felhívtam, megkérdeztem tőle. Ő sem lehetett józan, mert szerelmet vallott... Azt mondta, nagy hülyeséget csinált és nekem volt igazam. És tudja, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Ez persze furán hangzik egy férfi szájából, de elhangzott. És nem tudtam, ez mennyire vehető komolyan, illetve, ezzel mihez kezdjek most. Legalább választ kaptam, miért nem képes elfelejteni. Valami összeköt, amit eddig ő sem mert kimondani. De: ha összejövünk újra, megint előkerülhet a korábbi dolog és megint meghallgatom, hogy tévedett, mégsem velem akar lenni. Mert én ugyanaz vagyok, akit akkor elhagyott, és ő is ugyanaz (feltételezem). Ha ő is belátja, hogy passzolunk, miért mentünk egyáltalán szét? Vagy csak kikalandozta magát, mérlegelte a felhozatalt és számítást végzett... Ezekre a kérdésekre a válasz még várat magára. Ha – elsősorban pasiknak – ötletük van, előre is köszönöm.
