„Könnyű jó partnernek gondolnia magát valakinek úgy, ha részt sem vesz rendesen a másik életében. Mert így komolyabb konfliktusra még esély sincs” – A csajnak fura észjárása van, és beéri heti egy-két találkozóval, de Posztolónk úgy látja, hogy ezt még a sűrű csetelgetések és mű-féltékenységek sem képesek ellensúlyozni.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Már előre látom a kommenteket, hogy nem kéne 36 évesen egy huszonéves lánnyal kavarnom, de bevállaltam, és vannak jó oldalai is ennek. A lényeg, hogy az ágyban jó vele, de más téren vannak kis gondok.
Ő a féltékeny, gyakran a múltamra is, de érzem, hogy nem komolyan, csak „divatból” csinálja - nem tudok jobb kifejezést erre. Inkább nekem lenne okom féltékenységre, amikor olyanokat mond, hogy szerinte a mással való csókolózás, ha úgy alakul egy bulin, nem számít megcsalásnak... Volt, hogy társaságban szóba elegyedtem más nővel, minden szándék nélkül, és amikor később felhozta, bűnösnek éreztem magam emiatt is, miközben semmivel nagyobb bűnt nem követtem el, mint ő azzal, hogy oktalanul vádolt.
Azért, mert párja van valakinek, még tarthat baráti kapcsolatot ellenkező neművel is, azt hiszem, ebben vita nincs. Nekem nem az esne rosszul, ha látom, mással dumál, hanem az, ha hazudna valamiben. A nyugtalanító megjegyzéseihez még annyit, hogy már többször említette nekem, hogy őt zavarja az is, hogy az exe már mással van... (??)
A másik furcsa dolog, hogy heti egy-két találkozó mindenestül elég neki. A közösségin meg azzal dicsekszik, hogy milyen szerencsés ő velem. Én meg úgy látom, hogy könnyű jó partnernek gondolnia magát valakinek úgy, ha részt sem vesz rendesen a másik életében. Mert így komolyabb konfliktusra még esély sincs. Ezt még a sűrű csetelgetések sem hidalják át meg a mű-féltékenységek. Pedig tudom, hogy jobban is rám tudna érni, egyéb kötelességei mellett is.
Ha nem vagyunk szorosabban együtt, annak is csekély az esélye, hogy valódi súrlódások lehessenek köztünk, amiket együtt kéne megoldanunk, így csiszolódva össze. Ezt rosszul értelmezem? Ha az ő barátai közé megyünk, kívülállónak érzem magam, de sosem panaszkodom, ő meg fordított esetben azonnal lereagálja, ha valami nem tetszik neki és 5 perc alatt távozik. Alkalmazkodjak jobban hozzá, ha tovább akarom folytatni vele? Ahogy idősödik, ezek változni fognak nála?
