„Az asszony reakciója, magyarázata a lebukása után: azt mondta, már nem érez irántam semmit, kevés az inger, nem kíván” - egy múlt heti posztunkkal kapcsolatban érkezik egy kiegészítés. Levélírónk válása valóságos lavinát indított el a haveri körben, sokan követték a rossz példát. Mindenhol jó volt az anyagi háttér, mindenhol normális a férj. Hol vannak a született feleségek?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Blog,
Amint látom, elég nagy port kavart a szeptember 4.-i bejegyzésem, illetve ott elég sok vád, feltételezés megjelent, szeretnék ezekre egy külön írásban reagálni. Először is : Nem kamu a poszt, én különösen érzékeny vagyok az igazságra, magam sem vagyok hiteltelen, és mástól is elvárom a hitelességet. Ezzel kapcsolatban még annyit jeleznék, hogy a „f*szkalap” szót én még ellenségeim jellemzésére sem használnám, főleg nem indoklás, és az illető maximális ismerete nélkül. Ez a kommentelőt minősíti. Eddig az volt a gond a régebbi írásokkal, hogy a poszterek nem jellemezték magukat eléggé, mindig jött a találgatás: biztos szegény, biztos csúnya, biztos impotens, stb., most meg ha valaki mindent leír őszintén, akkor kamu (:
Magamról még pár szót: Tanulmányaim alatt nagyon sokat köszönhettem az intelligenciámnak. Minimális tanulással nagyon jó eredményeket sikerült elérnem. Több versenyen is országos szinten dobogós helyezést sikerült elérnem, amihez túl kellett jutni az iskolai, a regionális versenyeken is. Itt most direkt nem írtam, hányadik lettem, mert megint jön a „mire veri magát ez a f…” (: (Ha valaki hitetlenkedni akar, kommenteljen egy email címet, szívesen küldök egy másolatot valamelyik oklevelemről a nevemet kitakarva). A mensa-ról: a szüleim erőltették ezt az iskolai versenyzést is, én soha nem éreztem szükségét, hogy megmutassam, mit tudok. A mensa-hoz is el akart küldeni anyu, de oda, hála istennek, nem jutottam el, nekem semmit sem jelentene még egy elismerés. Persze lehet, tag sem lehetnék, de ki tudja… Az IQ szintemet anyuék vizsgáltatták meg többször is, onnan a szám. Azóta néha kitöltök internetes IQ teszteket szórakozásból, illetve sokszereplős internet alapú logikai játékokat játszom napi 1 órát. Ott például kb. 300-400 szereplő közül majdnem mindig bent vagyok az első tízben. És ott alapvetően csak intelligens emberek játszanak. Már iskolai éveim alatt nekifogtam az üzleti életnek, és azt is meg tudom magyarázni, miért van sok szabadidőm: nekem a logikám és a problémamegoldó képességem nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy a mai világban ha van egy laptop vagy egy mobiltelefon a kezem ügyében, akkor akár a Balaton közepén is el tudom végezni a dolgomat. Egy érdekesség: a legjobb üzleti ötleteimet, döntéseimet sportolás közben hoztam. Amikor az embert felpörgeti a sport, eggyel magasabb régióba jut a szellemisége, hiszen ezerrel pumpálja a szíve az oxigéndús vért az agyába, illetve az egész testébe. Visszatérve az üzletre: huszonévesen beindult rendesen, persze az ember mindig mutatott rendesen kifelé, szép kocsik, márkás ruhák, stb. Itt volt egy kis seb az életemben. Nagyon sok „barátomat” elveszítettem, ugyanis pontosan ugyanúgy zavarta őket az anyagi helyzetem, mint most itt jó pár embert (akinek nem inge…), ott borult ki a bili, mikor vettem egy vászontetős kocsit, ami elég halk volt, és sokan elfelejtették, hogy bizony a tetőn át meg lehet hallani egyet s mást, voltam ott is minden, csak egerészölyv nem : ) Viszont akik megmaradtak, valamint az üzlettársaim, alkalmazottaim teljes mellszélességgel kiállnak mellettem. Nincs mellébeszélés, nincs intrika, nincs szemből hátbatámadás, csak egyenes emberek vesznek körül. Itt megtanultam, hogy kifele felesleges mutatni annyira az ember lehetőségeit, mert a jó magyar embertársakban csak az irigység dolgozik ilyenkor a tenni akarás helyett. Jókat röhögtem anno a velem egykorú srácokon, akiknek az agya csak azon járt hogy aznap este melyik DJ lép fel, és cigivel, sörrel a kezükben néztek kifele a szórakozóhelyekről nagy irigykedve, hogy hát ennek honnan van.. Nekem miért nincsen? hát nem a bulizáson kell törni a fejeket, az ráér majd akkor, amikor már lesz miből : ) Megtanultam kicsit elrejteni a helyzetemet, az előző posztot leszámítva nem is reklámoztam sehol sem magamat, de itt is csak névtelenül vagyok hajlandó, és csak azért, hogy a hozzám hasonló embereket megvédjem a kamuszerelemtől. Mikor összejöttem az ex feleségemmel, ő nagyon szerette a csillogást, akkor persze kellett a GAP, meg a Burberry és persze a többi :) (valaki pont ezekre hivatkozott). Erről nekem az a véleményem, hogy oda csak a beidomított pénzes apukák járnak a családot öltöztetni. Észrevettem, hogy az utóbbi időkben zuhanórepülésben van az összes superbrand márka minősége. Műbőr lábbelik, amik szétesnek 1 éven belül, fantáziátlan, szétfoszló ruhák. Egyik csajom jellemezte jól: nagymamaruhák. Lehet azért viszik oda öltözni az apukákat a kis feleségek, hogy senkinek se kelljenek. Nálam a ruhát nem a márkája teszi. Legyen jó anyagminőség (itt a kínai boltok kiesnek), és jól nézzen ki rajtam. A márka másodlagos, de nem kizáró ok, tehát ha olyat találok márkásat, megveszem. Szerintem felesleges ezzel menőzni, hogy a gyerekeket ilyen-olyan márkákba öltöztetjük. Ez megint az apukakopasztó anyukák célja csak. Eleve egy 0-12 év közötti gyerek rohadtul lesz*rja, hogy milyen márkában feszít, egyedül csak a szülők egóját tudja simogatni a tudat. Főleg ha fiú és a nadrág 3 hetente kiszakad a térdénél. Ismerek valakit, aki azzal foglalkozik, hogy Törökországban beszerez prémium márkás ruhákat (szándékosan nem írok márkát), és az Andrássy úton feketén eladja, majd belekeverik a valódi áru közé. Semmi különbség nincs, sőt állítólag volt olyan ruha, amit abból a gyárból hoz, amelyik az eredetit is csinálja a márka központjának. Ugyanis minden Törökországban, Kínában, stb. készül. Nyugodtan meg lehet nézni a címkén, és lehet örülni, hogy megvett az ember 50-100.000 forintért valamit, ami nem ér többet, mint 5-10.000 Forint.
Ugye, írtam, hogy gyerekkel zsarolás. Ezen azt értem, hogy nagyságosasszony eszköznek használja a gyereket a céljai eléréséhez, tehát ha adok valamit, ami neki kell, akkor ő elengedi a gyereket velem, ahova én szeretném láthatási időn kívül. Tényleg senki nem gondolja a nők közül, hogy ez gusztustalan? Főleg mivel ezek olyan programok, amikre a gyerek ráadásul vágyik is. A zsarolásnak viszont engedni SOHA nem szabad! Mert ha egyszer engedsz, soha nem lesz vége. Egyedül olyan esetekben teszek kivételt, ha az a gyereknek okozna hátrányt. Például tavaly nyáron egy szem rövidgatyával jött a gyerek 15 napra. A kérdésre, hogy adjon még, az volt a válasz, hogy nincs, ami persze nem igaz, de nem lehet mit tenni, vettem neki párat (márkásat). Idén nyáron pedig egy téli bokacipővel és egy kínai gumipapuccsal lett elengedve két hétre, ráadásul külföldi nyaralásra. Természetesen kapott a lelkem szandált, vékony cipőt. De kapott idén is pólókat, rövidnadrágot, meg máskor is általában. Arra törekszem, hogy a gyerek még ne érezze át anyja mentalitását.
Sokan írták, hogy biztos nem foglalkoztam a családdal. Hát az nem úgy volt. Mikor összejöttem a párommal, már megvolt az egzisztencia (kicsit sajnálom is, úgy talán nem estem volna a hálóba), így sok szabadidővel rendelkeztem. A hobbijaimat is úgy igyekeztem alakítani, hogy az mindenkinek az örömére szolgáljon. Hogy az tényleg tetszett a asszonykának, vagy csak megjátszotta, mint minden mást, azt nem tudom, de nem is az én hibám, hiszen ha valaki nem őszinte, akkor nehezen érti meg az ember, hogy mégis mi a fene baja van, hiszen minden rendben lévőnek tűnik. Mikor a gyerek óvodás volt, nyáron 80%-ban velem volt, mert az asszony vagy spinningelt, vagy tornázott, vagy kozmetikushoz ment, vagy a barátnőivel találkozott. Szóval nem a pulykapénzes apuka voltam, ahogy azt írták. Soha nem jártam kocsmázni, bulizni, az ilyen típusú ismerőseimet állandó ármánykodással elutáltatta mellőlem. Ha programokban gondolkodtam, mindig családi programon járt az eszem.
És amit még elfelejtettem posztolni az előzőben: Az asszony reakciója, magyarázata a lebukása után: azt mondta, már nem érez irántam semmit, kevés az inger, nem kíván. Arra a kérdésre viszont, hogy „mivel én úgy tudtam, minden rendben van, miért nem mondtad, ha valami nincs rendben?” nem volt válasz… Kiderült, hogy mielőtt összejött a sármőrjével, évekig napi szinten elégítette ki magát titokban. Gondolom ezért tojt rám magasról szexuális értelemben. Ez azért érdekes, mert én mindig azon voltam, hogy az együttlétnek legyen eleje, tartalma, vége, sohasem a szenvtelen fűrészelésről szólt az élet. És sem az azt megelőző kapcsolatomban (10 éves) sem most mióta másokkal is együtt vagyok, senkivel sincs semmilyen probléma a szexuális teljesítményt illetően, sőt: olyan tapasztalatokat szereztem, amiket még soha..
Utólag összerakva nem volt soha szerelmes, valószínűleg nem voltam az ideálja, elviselt ameddig tudott. Ha valakinek a szőke bodybuilder jön be, annak soha nem fog tetszeni a barna szálkás, főleg nem egy életre. Csak kár volt az anyagi jólét miatt hazugságokba vernie magát, hiszen akkor nem lettem volna megtévesztve. Ha azt mondta volna, hogy: „nézd, elvagyok veled, de nem vagyok szerelmes”, akkor lett volna lehetőségem meggondolni, hogy mit is akarok. Akár együtt is maradhattunk volna, persze szigorúan gyerek nélkül.
Egyébként mikor ez a félresiklása történt, utána az ismeretségi körből 3-4 párral is ugyanez történt, szinte ugyanígy. Mindenhol ott figyeltek a 5-10 éves gyerekek, és mindenhol az asszony indukálta az elválást. Mindenhol jó volt az anyagi háttér, mindenhol normális a férj. Akikkel azóta is jóban vagyok, és sokszor mikor összefutunk, szóba kerül a hogyisvoltez dolog, és csak nézünk egymásra, senki nem érti. Kicsit orroltak is rám az elején, úgy gondolták, az én párom miatt indult el a lavina. Az egyik asszony is szinte ugyanezt mondta a férjének: egy kalitkában érezte magát bezárva, élni akar. Aztán barátnőkkel végigjárták az egész bulinegyedet, olyan Facebook képeket kiposztolva, hogy az asszonyka mindkét mellét jobbról-balról fogja egy-egy partyarc… Persze aztán kinyílt a kalitka ajtaja, hiszen ilyen felelősségteljes ANYÁRA, társra senkinek sincs szüksége, bár először a férj ott is szerette volna rendbe tenni a dolgokat, szintén hiába. A másik leányzó pedig miután gyerekkorában kijelentette, hogy neki diplomás férfi lesz gyerekei apja, össze is jött eggyel. Szült is neki 2 gyereket, majd később laza beosztásban dolgozni kezdett, ahonnan mindig kicsit korábban lelépett, hogy szexelgessen (nem diplomás) gyerekkori szerelmével. Ő a kettes számú felelősségteljes ANYA. Olyanok is vannak, akik még együtt vannak, de ott a "férfinak" kuss a neve, ha csak javasolni is mer valamit, éjszakáig nyújtó hiszti a vége. Folyamatos meghunyászkodás az élete. Sorolhatnám még, de felesleges... Egy dombon éltünk mind, el is neveztük férfitársaimmal a boldogtalanság hegyének. :)
Magániskola: Valaki kikövetkeztette, hogy valószínűleg szegény családból származom. Ez nem teljesen van így. Szüleim diplomás középosztálybeliek. Nem gazdagok, nem szegények. Ami egy átlagos gyereknek jár, azt megkaptam tőlük. És pontosan ezért nem értem, hogy minek a sok magániskola, lovagolni járás, stb. Ha valakinek van esze, az átlagos iskolában is jó fog lenni. Felesleges egy pár éves gyereket tolni előre programozottan. Hadd játsszon csak eleget, aztán majd ha valami érdekli, akkor minimálisan támogatni. Hiszen különben nem fog semmit sem értékelni. És pont az ilyenekből lesznek később a semmirekellő, apu-anyu nyakán 35 éves koráig élősködő, majd lakást vásároltató hipszterek :) Igenis érzékelje a gyerek, hogy semmi sincs ingyen, és mindenért meg kell dolgozni. Azért ne kapjon már ipad-et, mert háromszor kivitte a szemetet. Ha meg agyilag nincs eleresztve, nem kell mindenáron húzva-vonva eleve fizetős egyetemen csúszópénzt osztogatva nagy nehezen áttolni. Minek? Ha valaki nem olyan okos, attól még lehet boldog diploma nélkül is, és mindenki számára létezik szakma, amit szívesen tud csinálni. Néha kicsit irigylem is a nem túl okos, nem túl gazdag embereket. Hiszen ők így gondolkodnak: van hol lakni, van mit enni, együtt a család, mi kell még?? Nekik nem kell új GLK merci a boldogsághoz, mint pl. az exemnek és más lehúzós anyukáknak is. Mindig eljátszotta, hogy boldogtalan, szomorú, aztán mindig jött egy ötlet, mitől lehetne újra boldog.
Hogy hiba is legyen bennem: Valaki itt megírta kommentben, csak most nem találom, hogy nekem béta lelkem van.. Igaza volt! Nagyon szenzitív vagyok, próbálok az embereknek megfelelni. Több jótékonysági klubnak produktív tagja vagyok vezetői szinten. Itt van a kutya elásva, illetve az önfeláldozásra való hajlamom miatt. Sokat tűrök, sokat szenvedek, sokat voltam elnyomva (apu nagyon elnyomó típus volt) És jól írta a kommentelő, figyelni kell, és hiszti esetén soha nem szabad legyinteni, engedni, hiszen az ilyen nőket pont ez katalizálja, hogy még több, még extrémebb követeléssel lépjenek fel. Régen azt gondoltam, hogy ha egy nőnek lesik a kívánságát, mindent megadnak neki, és minden úgy lehet ahogy szeretné, akkor ő ezért hálás lesz és boldog. Hát nem! Pont ez hozza elő belőle a fúriát.
Mivel az exem nem dolgozott mialatt velem volt, eltartottam. Ez is hiba volt. Meg is fogadtam, soha többet senkit sem tartok el, hiszen látszik mi a hála a gondmentes évtizedért. Ezentúl maximum szüléstől a gyerek pár éves koráig mennék ebbe bele.
Amit még a hozzám hasonló helyzetben lévőknek tudok javasolni: folyamatosan figyeljenek, soha ne hagyják, hogy a lila köd leereszkedjen eléjük, folyamatosan teszteljék, hogy a jelentkező hölgy tényleg érez-e valamit irántuk, vagy csak a pénzre hajt. És ha a vagyoni különbségek nagyok, igenis alá kell íratni a szerződést. Ha meg nem akarja, akkor azonnal lapát. Egy fiatal sporttársam most házasodott, mivel a szülei építették a házat, a szülők ragaszkodtak hozzá, hogy legyen szerződés. Panaszkodott is a srác, hogy majdnem ráment a párkapcsolata… Én meg csak magamban mosolyogtam: A 70%-os válási statisztika ismeretében több mint valószínű, hogy ezt még meg fogod köszönni a szüleidnek.
Szép napot mindenkinek :)
