„Rám rakott egy iszonyú felelősséget. Mi lenne a tisztességes? Elmondom én, vagy mondjam azt a nőnek, hogy vallja be inkább ő” - a közös meccsnézés megcsalásba fordul, és Posztolónkra hárul a döntés, hogy beavassa-e a másik felet, vagy hallgasson inkább, és várja ki, hogy feledésbe merüljön az egész. A nő azt kéri, ne árulja el, mert úgysem fog újra megtörténni. Tanulság: ne hagyd a barátnődet soha kettesben egy másik pasival. Kavarás 2016.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Most mit tegyek?
Helyzet: van egy kollégám, akivel baráti/bizalmi viszony is kialakult. Neki van egy barátnője. Nekem meg egy másik haverom. Úgy alakult, hogy egy eseményt követően 1 éve hetente összejárunk négyesben. Én, haverom, meg a kollégám és annak nője. És azt figyeltem meg, hogy a kollégám nője túl sok figyelmet szentel a haveromnak, gyakran a vállára dől, hagyja hogy fogdossa, és eltűnnek ketten sutyorogni. Mindezt a kollégám orra előtt, végignézi, de nem zavarja. Biztos csak összebarátkoztak ők is és találtak pár közös témát – gondolja.
Pár hete történt, hogy a kollégám korábban lelépett egy esti programról. Hárman maradtunk: a nője, a nem ártalmatlan haverom, meg én. A haverom kitalálta, hogy menjünk fel hozzá hárman meccs nézés címén. Felmentünk hozzá. Alig telik el fél óra, a csaj azt mondja, hogy mennie kéne, mert nem ér haza és menjek én is vele, ne egyedül várja a buszt este. Jó. Aztán a csaj hirtelen úgy határozott, hogy inkább ott marad és menjek egyedül. Hirtelen nem lett fontos, hogy hazaérjen.
Kettesben hagytam őket.
Azt tudni kell, hogy gyakran viccből kérdezzük a nőt, hogy milyen a kollégámmal az élet, nem-e túl fárasztó, vagy unalmas... és a csaj gesztikulációiból azt vesszük le, hogy csőd. Amikor 4-esben vagyunk, sosem egymás mellé ülnek, hanem a lehető legtávolabb, mintha nem is egy pár lennének. Ez is egy indok szerintem, hogy a haverom rámozdult. Azt gondoltam, hogy azért egy nem túl régi kapcsolatnak (ráadásul 30 feletti emberekről beszélünk) nem kéne ennyire élettelennek lennie.
De visszatérve: a meccses este után két nappal a csaj küldött egy mélt, hogy végül ott aludt, mert késő volt már – hívhatott volna taxit szerintem – megtörtént a dolog és lefeküdtek egymással. És ezt ne mondjam el a kollégámnak. De akkor miért mondod el nekem? Erre is volt válasza: mert úgyis megtudom, mert a haver elmondaná. És így legalább első kézből tudom meg. És tartsam titokban, azért, mert nem fog megismétlődni, így minden vallomás csak borítaná a dolgukat. És addig hanyagoljuk a szokásos négyes talikat.
És most itt tartok: rám rakott egy iszonyú felelősséget. Mi lenne a tisztességes? Elmondom én, vagy mondjam azt a nőnek, hogy vallja be inkább ő. Vagy a legjobb a mély hallgatás, míg magától feledésbe merül? A női bekavarás tipikus esete. Lehet, hogy csak elviseli a párját, de nem értem, miért nem hagyja akkor el, ha ilyen könnyen kapható? És a hallgatásommal kit/kiket hagyok cserben? Nem akartam ilyesmibe belekeveredni, mégis belekeveredtem.
K.
