„Nő nem szakíthat: meg kell várnia, míg a csávója elunja és elengedi, elbocsátja. Ha a nő szakít, akkor egy válogatós k***a” - Posztolónk nagy nehezen megszabadult korábbi párjától, meg annak borzasztó anyjától, és néhány dolgot azonnal megállapított: ha a nő nem bírja a passzív-agresszív kiképzést, akkor benne van a hiba. Ha a nőnek más tervei vannak, vagy pusztán csak bármilyen tervei, az mindig ütközik a férfiéval.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A férfiak azt a nőt nevezik ideális nőnek, aki teljes mértékben irányítható. Szomorúan jöttem rá, hogy a többségnek nem társ, hanem játszópajti kell, aki majd tolerálja a kihágásaikat, kiganézza a kéglijüket és bármit elnéz. Akkor is elfogadja a barátait, ha azok állatként viselkednek, néha be is szólnak neki (erre a válasz mindig: „hiszen csak viccelnek a fiúk, nem kell őket komolyan venni, ők ilyenek, amúgy jó fejek”). Aztán ezek a jó fejek akkor is jó fejek maradnak, ha csak a barátnő látja, amikor a pasiját nyíltan rossz dolgokba sodorják azok a nagyon jó fejek. Szóval, ilyen is van, ilyet is megéltem.
Amit mostanában látok, hogy még a testileg-szellemileg legegyszerűbb pasi is képes szintekben gondolkodni, azt hiszi, ez rá is vonatkozik, és a nőket húspiaci értékek alapján osztályozni. Egy másik blogon olvastam egy hozzászólást egy férfitól - nevezzük az egyszerűség kedvéért férfinek - aki azt fejtegette elég nagy önbizalommal, hogy annak a harminc alatti 10/10-es nőnek, aki nem fekszik le mindenkivel, 0 esélye van a megállapodásra, hiszen mindenkit ki kell próbálnia, mindenki be is próbálkozik nála, és nem fog nemet mondani, így ki is tud próbálni bárkit, hiszen minden adottsága megvan hozzá. Aztán leírta az elvárásait a nők terén, amin már csak nevetni tudtam. Még a szánalomig se jutott el nálam.
Az egyik legemlékezetesebb kapcsolatom végét is megemlíteném: két évig voltunk együtt. Addig minden jól ment, amíg hozzá nem költöztem (ő ragaszkodott hozzá). Akkor kezdődött az igazi kiképzés. Ő a családjánál élt, elkülönített lakrészben, sosem költözött el. Azt elnéztem, hogy rendszeresen előttem eregette gázait, és azt is, hogy meló után (ami nem fizikai) elfárad és nem csinál semmit. Ehhez jött még az irányításmániás anyja, akivel néha felváltva osztottak ki és adogattak tanácsokat minden téren. Áá, az, hogy bevédjen az anyuci előtt, ugyan, szóba se került. Anyuci néha csak úgy ránk nyitott, jött-ment, ahogy kedve tartotta, dehogynem tudta, mikor épp mit csinálunk...
Én szeretek sportolni, és a legtöbbet kihozni a napjaimból. Ő előjött azzal, hogy időpocsékolás, és amúgy kinek akarok tetszeni?
El akartam végezni egy képzést, azt mondta, minek „nem vagy már túlkoros ehhez?", hagytam magam lebeszélni, ezt azóta bánom, sajnos azon a szakon nincs levelező, így ennek a tervemnek is annyi volt.
Akkor szakítottam vele, amikor azt mondta, hogy „anyu szerint össze kéne házasodnunk, mert szeretne már unokázni” - és ezen a ponton lepergett előttem az élet, ami várna rám. Itt józanodtam ki.
Alapigazságok, amikről a férfiak félnek beszélni:
- Nő nem szakíthat: meg kell várnia, míg a csávója elunja és elengedi, elbocsátja. Ha a nő szakít, akkor egy válogatós k***a. Ennek ez a rendje, így kell lennie.
- Ha a nő nem bírja a passzív-agresszív kiképzést, akkor benne van a hiba.
- Ha a nőnek más tervei vannak, vagy pusztán csak bármilyen tervei, az mindig ütközik a férfiéval.
