Tapasztalatom szerint, néha a pillanatnyi lúzerség kifejezetten szexepil tud lenni. Fiú vagyok (22). Duna parti szórakozóhely, este. Állunk a pultnál és épp gálánsan meghívom 3 cimborámat, bátran berendelve mindenféle italt, meg se nézve, mi mennyibe kerül. Amikor a csapos mondja, hogy mennyi lesz, és elénk tolja a rendelést, zsebórányira kerekedik a szemem. Mivel éppen nem voltam túl jól eleresztve anyagilag, hangosan méltatlankodni kezdtem, hogy 2 vacak sörért, egy kis unicumért, egy tonikért meg egy kóláért horribilis összeget kell fizetnem.

Mögöttem egy magas, értelmes arcú, barna hajú lány állt, szolidan és ízlésesen cuccolva, láthatóan egyedül van, gondoltam, jó lesz pontnak a mondat végén. Kicsit ittas agyammal is felfogtam, hogy leégtem itt, mindenki hallotta, hogy csóró vagyok, ezért minden mindegy alapon, dühösen fordultam felé, és belesziszegtem az arcába, hogy: „és téged se hívlak meg semmire, szivi, ne is kérdezd, mert otthon hagytam a platinakártyám!”. Igazából nem rá akartam zúdítani dühömet, nem neki szántam, hanem mindenkinek, aki a környéken volt. Azt vártam, hogy rideg lenézés, leszaremberezés, és eltaposás lesz a válasz, mire a csaj elővette a tárcáját, és azt mondta: „akkor attól tartok az én vendégem leszel”. Összeszégyelltem magam, és csak hápogtam, mert manapság a nők keményen kiállnak magukért, és nem hagyják elnyomni magukat, és ilyenkor hangosan visszaanyáznak. Csordába verődnek és meglincselnek. Ezt vártam, és fel is voltam készülve rá. Én zavartan kifizettem, amit rendeltünk, majd kedvesen visszautasítottam a meghívását, és próbáltam elszivárogni. Ilyen kínos helyzetbe ritkán kerülök, mert alapvetően jól nevelt vagyok és tudom, mit mikor lehet. Három pajtásommal elkullogtunk és leültünk egy éppen felszabadult asztalhoz. Hatalmas tömeg volt, nem is értettem, hogy lehet még szabad asztal. Jó, mondjuk a legszarabb volt, mert billegett, és a székek is csálén kókadtak. A többiek látták, hogy mennyire le vagyok törve és vigasztaltak, hogy nem is égtem be annyira, meg gondoljak arra, hogy rosszabbul is elsülhetett volna, ha a csaj bemos egyet. Egy idő után pajtásaim bevonultak táncolni, én meg egyedül üldögéltem az üres poharam mellett. Egyszer csak, egy kéz ereszkedik le a levegőből, benne egy teli kori sörrel (nem olcsó szarral, hanem márkással). Fölnézek, és ott áll az előző jelenetben felbukkant gáláns lány, aki alázást kapott és …izé, "kenyérrel dobta vissza", vagy mi. Megkérdezte, hogy leülhet-e ide, mondom, hogy misem természetesebb, ne is kérdezze, üljön le. Beszélgetni kezdtünk. Egy darabig jártunk, persze nem azért szakítottunk, mert mindenhol ő fizetett…