Egy átpezsgőzött éjszaka elég indok, hogy a barátságból szerelem legyen. Vagy ha az nem is, egy kellemesen mámoros este még nem a világ, és az esetleges bűntudatra a hajnali napsugár nyújt majd vigaszt !
Sziasztok! Én egy 25 éves lány vagyok, és soha se voltam híve az egyéjszakás kalandoknak. A történetem úgy kezdődött, hogy bátyám összejött egy lánnyal, amikor én 16 éves voltam. Nagyon megkedveltük egymást, együtt jártunk bulizni. Egyszer bemutatta nekem az unokabátyját, Krisztiánt. Hát nem is tudom, hogy írjam le, szerelem volt első látásra? Ugyan. Először csak gyerekes rajongás volt.. Részemről. De nagyon sokat találkoztunk, és sokat beszélgettünk. Egyszer elhívott egy családi ünnepségre is, ahol mindenkinek bemutatott. Már azt is írhatom, hogy akkor egy pár voltunk. De elkezdődött az, aminek nem kellett volna…
Igen, se veled-se nélküled kapcsolat lett belőle. Csak az volt a legfurcsább az egészben, hogy először úgy lépett le, azt se tudtam, él-e, hal-e. Csak szimplán lelépett, később tudtam meg, hogy kiment Ausztráliába dolgozni. Akkor 18 voltam, és már nem csak gyerekes szerelem volt, ő tanított meg szeretni. Azóta többször összejöttünk, és szakítottunk, de hál istennek már mindig megbeszéltük a dolgokat. De bármit teszünk, mi mindig egymás mellé kerülünk. Legutóbbi szakításunk után megbeszéltük, hogy barátok leszünk. Ez jól is indult pár hónapig, mert nagyon jól megvoltunk, mint barátok. Amikor is Bátyám és barátnője (ma már menyasszonya) elhívott minket bulizni. (Ekkor voltam 23) Tudni kell rólam, hogy ha buliba megyek, akkor általában barátnőkkel megyek, pasival nem igazán…Nahát elmentünk bulizni, de tesómék késtek, úgyhogy én és Krisz kettesben voltunk, és persze éppen mind ketten szinglik voltunk. Vett két üveg pezsgőt, és azt iszogattuk. Gondolhatjátok, hogy jó kis hangulatunk volt. Sajnos az történt, aminek nem kellett volna, mi elmentünk haza. Reggel feszengve keltünk egymás mellett, mert tudtuk, hogy ezzel a barátságunkat teljesen elszúrtuk. Meg hát egy ideje éreztük, hogy mi csak bántjuk egymást, ha együtt vagyunk, úgyhogy, ezt tényleg elrontottuk. Azóta is bánom azt a napot, pedig már eltelt két év azóta. Nem is azt bánom, hogy a szerelemnek lett vége, mert azóta megismertem a vőlegényem, Andrist, akit nagyon de nagyon szeretek, és idén ősszel lesz az esküvőnk, hanem azt, hogy egy remek barátságot hagytam elúszni, egy egyéjszakás kaland miatt. Azóta se mentem bele ilyen kapcsolatba, egyik haverommal sem, inkább nem iszom a buliban…
