Szeretjük egymást a neten, de élőben vágyom rá

2009. október 04. 07:24 - Panni CsP

A szerelem megtalál, nem számítanak az évek. Egy idősebb férfi egy jóval fiatalabb nővel a Paradicsomban találja magát: minden tökéletes, csak 350 km. választja el őket, de áthidalják a távolságot. Ha a férfi mindent felad, sokat kockáztat, mindent elveszíthet. A posztíró jelenleg tőletek várja a megoldást, kedves kommentelők.

 

Július 14-én az egyik internetes társkeresőn kötözködtem a nőkkel. Megjegyzem, 46 éves vagyok, egyszer már 10 év és 2 gyerek után elváltam, most meg éppen megint 10 év után megint 2 gyereket követően megfagyott a levegő - már 3 éve - körülöttem. Így keresem a kiutat, megoldást érzelmi téren. Ez persze nagyon nehéz, mert mindenki a gazdag, független pasikat vadássza, de senki nem néz a kép, az arc mögé, mindenki siet valahová. Mivel a 40 feletti korosztályra már többször kiakadtam, így gondoltam egy merészet, és a 30-as korosztályra kerestem rá. A véletlenek sorozata odáig juttatott, hogy egy szomszédos-határos országban élő fiatal 30-as hölgy visszaválaszolt kekeckedő, piszkálódós bejelentkezésemre. Ő is csak unalmából szerepelt a keresőben, hiszen immár 2 éve elvált, egy szép, csinos, büszke, de flegma, önálló, 2 gyerekes üzletasszony, akinek kemény páncél védi szívét-lelkét. A dolog úgy alakult, hogy szó szót követett, végül mindkettőnk páncélja leolvadt.

Egy hónap múlva személyesen is találkoztunk, ő eljött hozzám: a munkahelyemen tudtunk találkozni, ami tényleg teljesen véletlenül, egy szálloda volt. Ekkor kiderült az, ami addig csak az irogatásból-skypeolásból állt, hogy bizony ez olyan érzés köztünk, mintha Isten is egymásnak teremtett volna bennünket, mintha évek óta ismernénk egymást, tudjuk-érezzük egymás gondolatait, érzéseit. Nagyon mély szerelem-érzés alakult ki köztünk és ráadásul még a szexben sem volt semmilyen zavar, sőt mindkettőnk örömére történt. De ment tovább az élet, a földrajzi 350 km távolságot továbbra is az internet segítségével hidaltuk át, nap mint nap, szerelmet vallva egymásnak a neten. Majd Nemzeti Ünnepünkön újra őrült találkozás, családtól ügyes alibivel távol, de mégis közel, együtt töltöttünk néhány napot, amely maga volt újra a megvalósult csoda. Talán ti is ismeritek, milyen jó érzés, ha tudod, hogy szeretnek, legalábbis azt hiszed, feltétel nélkül és csak önmagadért. De ez a rövid idő is hamar eltelt, jött az újabb internetes kapcsolattartás. De már elterveztük, hogy legközelebb én megyek, hiszen szeretném én is megismerni a körülményeket, barátokat, szülőket, a két lánygyermekét. Úgy is lett: rá két hétre nekiindultam a 3 nap 2 éjszakás útnak. Minden mesébe illő volt, a gyerekek-csajok úgy fogadtak -addig csak képről láttak- mintha a második apjuk lennék, sőt hihetetlenül kedvesen-aranyosan önmagukat adták, Nem volt benne semmi „szervezettség”, spontán megnyilvánulások voltak. A barátok mintha évek óta ismernének, a szülök és a fiútestvér is rögtön elfogadtak és közéjük tartozónak tekintettek, megjegyzem még egyszer, egy szomszédos ország úgymond kisebbségéhez tartoznak. Végigsétáltam az egész kisvároson párommal kézen fogva, büszkén, maga mutogatva „no lássátok itt az én párom.” De ez is letelt. Megint maradt a 350 km távolság. Mindenkinek a maga megoldandó dolga, problémája. Amin bizony el kellett gondolkozni: hogyan tovább? A lány részéről nem látszott sok gond, hiszen ház, autó, jól fizető vállalkozás, 3 diploma és egyebek adták a biztonságot, habár az ország életszínvonala és az életvezetés lehetősége alacsony ma is. 2 év óta először keresgélt, és talált meg engem rögtön, ahogy írtam. Az én részemről, mint írtam már, másodjára romlott kapcsolatban voltam, a maga terheivel, és egy kis Állam bácsi felé összehozott tartozással megspékelve, melyből csak egy közös élet-lakás felszámolásával tudok/ tudnék / akarnék ki-és tovább lépni, de autóm és egy jól fizető vezetői állásom van, egy diplomám. És akkor derült égből villámcsapásként a kedves –persze jogosan - elbizonytalanodott, nem tudván, most a szívére hallgasson, vagy az eszére. És már kéthete, naponta veszekszünk és kibékülünk, szakítunk és sírva egymás Virtuális karjaiba futunk, és én őrülten továbbra is ragaszkodnék és igyekeznék, és a kedves jönne is és maradna is, és nem tudom mit tegyek, pedig sok okos tanácsadóm van, akik szerelmi és tapasztalt guruként, próbálnak erre-arra indítani, egyik szerint puha vagyok és keményen kéne viselkednem, hiszen „csak bogárból van több, mint nőből” mondják, meg hogy „hiszen csajokból a sor vége Pécsnél áll és ott tépik már a sorszámot” De én még mindig próbálom elkapni a véletlen meglelt boldogság paradicsommadarát, és saját magamnak is ellentmondva, századszorra is küldöm a szerelmes sms-t, levelet és reménykedem benne, hogy az átmeneti, józannak mondott gondolkodás csak visszasüllyed a szív szavához. Itt tartok most….mit szóltok…?

 
20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr241412065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

o̝͚̣͔̙̜̜̞͉̺̞̬̖̱͉̼͛̑ͧ́̀̓̈́̓̾̇ͭͣ̆͊͌̑m͕̘̻̬̙̟͔̼̳̬̜̪͕͍̫ 2009.10.04. 08:52:02

Klotild barátném azt mondta, hánynia kell ha arra gondol, hogy már két éve nem reszeltem egy jót, próbált rávenni, hogy béreljek legalább egy fiúprostit és olajoztassam meg magam, elvégre pénz az van rá, ha meg időt nem akarok rászánni, ez a legjobb megoldás. A másik ötlete a netes társkereső volt, hát ez sem tetszett jobban, de ha valami egzotikus nemibetegség-pack és valami önértékelési problémáktól szenvedő kiöregedett kan között kell választanom, még mindig inkább arra voksolok, amivel kevesebbet kell a klinikára járkálni.

Az első nap be is talált valami pesti sutyerák, elkezdtünk levelezni. Kb a második napon kiöntötte a szívét, folyt a nyál a monitorból. Mint kiderült már másodszor házas és most keresi a harmadik lehetőséget.

Nekem csak a kufirc kellett, ezért összefutottunk egy szállodában, ahol ő volt a takarító-személyzet helyettes koordinátora, büfé és szálloda szakos diplomával. Meg is volt a dolog, nem ájultam el, de 2 év után jobb volt mint az éjjeliszekrény fiókjában a zselés vibri.

Lezártnak tekintettem a dolgot, de Ő persze nem, neki harmadik család kellett. Én úgy gondoltam, hogy ha kétszer képes volt faképnél hagyni szeretteit, harmadik alkalommal se lenne ez másképp, így inkább pattintani szerettem volna.

Ekkor viszont egyszercsak bejelentés nélkül megjelent városkánkban és követett mindehová, az iskolánál bemutatkozott a gyerekeknek 'én vagyok az új apukátok'. Haverok, szülők egyből meg akarták agyalni, holott meg sem volt rendezve, semmi kényszeredettség nem volt bennük, szívből csinálták volna, de nem hagytam, kell a francnak a rendőrségi ügy.

Lassan megértette, hogy tipli van, a gyerekeimnek nem kell olyan apuka aki faképnél hagyja őket, persze neten még siránkozik, hogy így meg úgy, de inkább választok valakit, aki nem a pénzemért szeret(ne).

Kaccwalc (törölt) 2009.10.04. 10:43:29

@bazmegbazmeg: Én el se kezdem olvasni a posztot :D Haver ez megint ütött xDD Várom a következőt :D

Igazság Atyja 2009.10.04. 10:48:33

@bazmegbazmeg: My respect! :)

@Kaccwalc: Most érdemes elolvasni, nem olyan hosszú. Az eredetivel együtt még nagyobbat üt. :)

2009.10.04. 10:56:50

Azt hiszem magamhoz veszek egy kis elemózsiát és leülök átolvasni @bazmegbazmeg: kommentjeit (1-2t olvastam csak).

@Kaccwalc: Kommentelj. :) Kíváncsi vagyok mi jót szólsz hozzá. :)

Kaccwalc (törölt) 2009.10.04. 11:27:37

Én inkább csak a végét kommentálnám. Szerintem teljesen jogosan gondolkodott el az anyagias részén a dolognak, nem mint ha ez most a részéről valami kfogás lenne. Valahol szerintem mindenki megnézi hogy a párja mit tud "önmagán" kívül a kapcsolatba vinni, főleg hogy mindkettőtöknek gyerekeitek vannak. Talán a gyerekek miatt gondolkodott el ezen. Neki is nehezebb lenne átjönni, sok cécó a letelepedéssel stb., de ez nálad is elmondható. Használható megoldást nem tudok mondani, de fel a fejjel, nekem is mondták már így elmondom neked is, a szerelem áthidal minden távolságot és problémát.

Igazság Atyja 2009.10.04. 11:31:07

Akkor reagáljunk a posztra is.

"Ez persze nagyon nehéz, mert mindenki a gazdag, független pasikat vadássza, de senki nem néz a kép, az arc mögé, mindenki siet valahová."

Eleinte a 40-es korosztályban keresgélt. Még szép, hogy ezek a nők gazdag, független férfiakra vadásznak. Egy kiégett házasság után, X kiskorú / fiatalkorú gyerekkel általában már nem sok illúzió marad: kell valaki, aki segít felnevelni a gyerekeket, és pótapukaként működhet. Cserébe lesz szex is. Ha még érzelmek is kialakulnak, az csak bónusz. Az, hogy milyen körítés mögé bújtatják a tényleges szándékaikat az adatlapjukon, már más kérdés. Egy hasonló korú (~45) ismerősöm számolt be részletesen erről, aki már vagy 5 éve űzi (feleslegesen) az online társkeresést. (Igen-igen! Általánosítás + szerintem + kivétel erősíti a szabályt.)

Összejött tehát a 30-as, talpraesett, flegma, kemény, két gyerekes üzletasszony. Nem hinném, hogy egy ilyen nő az újabb nagy szerelmet keresi.. de ha mégis, akkor is képbe kerülnek azok a fránya anyagiak előbb-utóbb. A "kis" tartozás, amelyből csak a közös lakás felszámolásával lehetne kilépni? Ennek tükrében szinte lényegtelen, hogy van-e autó meg hogy jól fizet-e az a bizonyos állás. Esetleg pont ez nem imponál a hölgynek a szív vs. ész kérdésben? Vajon miről szólnak azok a - csak pár szóban említett, de annál lényegesebb - veszekedések?

Erásss 2009.10.04. 11:34:21

@bazmegbazmeg: Ez jobb,mint a poszt! :D Nagyon kemény!!

2009.10.04. 19:35:33

A távkapcs fiatalkorba még elmegy, de minnél idősebbek vagyunk annál tisztábban látjuk mire vágyunk. 2 gyerekkel nembiztos, h ő erre vágyik...
De azért sok sikert. :) Remélem jól alakul a dolog és áthidaljátok az akadályokat. :)

domdodom69 (törölt) 2009.10.04. 22:19:20

de miért fagyott meg a levegő? most a következő 10 évre keres társat? nem lehet, hogy rosszul csinál valamit?
persze nincs kizárva, hogy 46 évesen találja meg az igazit, csak ezt így a neten keresztül nehéz lesz kideríteni... valakinek lépni kellene, de 2-3 személyes találkozás (az is limitált időkeretben) nem ad ehhez elég alapot. úgyhogy a lépést először nem az új nőhöz, hanem a régitől el kellene tenni, ha valóban nincs esély / kedv a régi megmentéséhez. mert egy fél házért együttmaradni bizony nagy szívás...

Panni CsP · http://csajokespasik.blog.hu 2009.10.05. 07:01:46

szerintem az összeköltözés oldaná meg a dolgot - persze, ezt hogyan meg kinél? Ha ennyire jól működik a kapcsolat, akkor semmi se akadályozhatja meg a boldogságot (hogy újból átéld)

o̝͚̣͔̙̜̜̞͉̺̞̬̖̱͉̼͛̑ͧ́̀̓̈́̓̾̇ͭͣ̆͊͌̑m͕̘̻̬̙̟͔̼̳̬̜̪͕͍̫ 2009.10.05. 07:10:35

Csak, hogy konstruktív hozzászólást is tegyek, ha esetleg a véleményem nem jött volna le a cinikus történetből:

Jelenleg két ember későbbi életével játszol, kedves posztoló, másik kettőével már játszottál - vesztettek. Biztosan kurva fontos a Te boldogságod, de ha a kérdést úgy tennéd fel, ahogy a korábbi házasságodnál is fel kellett volna, hogy; mi a gyerekek érdeke, akkor talán nem tűnnél ennyire elcseszettül önzőnek.

Nagyon megindító, hogy kihűlt a kapcsolat, meg már nem vagy boldog, de sajnos van 4 hozzá köthető kisember, akinek nem volt választásuk, hogy ki lesz az apjuk.

boss888 2009.10.05. 08:37:44

@bazmegbazmeg: Hűha, keményebben kommentel, mint én... ez már nem semmi!:D

vagány csaj 2009.10.05. 09:21:06

Vagy mindketten nyertek, vagy mindketten vesztetek...
De csak aki mer, az nyer! Azért még egyszer átgondolandó, hogy ki mennyit kockáztat. A döntést viszont csak Ti ketten hozhatjátok meg.
Sok sikert! :)

anothernick 2009.10.05. 15:29:14

most tudjuk, hogy miért is hátrált meg a hölgyemény? vagy csak sejtés, hogy az anyagiak miatt? a másik, hogy nekem a posztból nem teljesen jön le a másik oldal - vajon a csajszi is olyan lelkes volt-e, vagy a posztoló vetítette bele a saját boldogságát. ha kölcsönös az érzés, akkor sztem két jó egzisztenciájú ember megtalálja a módját, hogy megpróbálják együtt. de ha valamelyik fél meg sem akarja próbálni, akkor nyilván nem ugyanannyira fontos neki... ezt meg el kell fogadni. lehet bármit mondani, szerelmet vallani neten keresztül, meg minden, de a tettek beszélnek... ha a szándék közös, meg lehet oldani.

stellina 2009.10.05. 20:56:22

Kedves Posztíró!
Aláírom, létezhet szerelem 1. látásra (jelen esetben: olvasásra), bár én inkább a vonzalom 1. látásra dologra voksolnék inkább (míg az előbbihez nem, az utóbbihoz már annál inkább volt szerencsém), amiből később bármi lehet!;) Az, h 3.-jára is találtál Vkit, az 1 fantasztikus dolog, ebből is látszik, h a szerelem kortól független...ám sajna a történet negatív momentumain akadt meg a szemem:
1.) pár találkozásra alapozni egy jövőt
2.) már 2 hete, napi szinten veszekedtek
Sajna, lehet, h a Hölgy már számolt a költözéssel járó esetleges problémákkal (Vmelyikőtöknek MINDENT fel kell adnia, Neki 2, Neked 4 gyermeked van), s megeshet, h nem mer ekkorát kockáztatni. Hisz' a storyban több csemete is érintett, már nem csak Rólatok van szó! Ha mégis az összeköltözés mellett döntenétek, sok boldogságot kívánok, s reml., csak az ördögöt festettem a falra, m az is igaz, h mindenre problémára van megoldás!

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2009.10.06. 10:33:34

kedves posztoló.

szerintem tegyél egy szívességet a társadalomnak, a következő párkapcsolataidnak és a már meglevő 4 gyerekednek: KÖTTESD EL MAGAD.

ugyanis nagyon ciki dolog 10 évente családot váltani, újabb nőket belerángatni a gyerekcsinálásba, úgy, hogy a saját bevallásod szerint sem vagy képes se erkölcsileg (hiszen a családod mellől mész titokban félre) se anyagilag (hiszen már két gyereket otthagytál, és a mostani kettőt is ott akarod hagyni, és még adósságaid is vannak) felelősséget vállalni se a saját életedért, sem a kiskorú gyerekeid életéért, se a párkapcsolataidért.

totál megértem a csajodat, akivel félremész, hogy nem akar téged bevállalni a jól kialakult életébe még nyűgnek, a négy gyerektartásoddal, a megcsalási mániáddal, meg az adósságaiddal.

xara (törölt) 2009.10.09. 12:09:52

Sziasztok!
Csak olvasom a storykat,néha írok.
Nagyon bátran ítéltek meg másokat úgy gondolom.
Vannak nagyon kemény hozzászólások.
Mire is jó ez? Aki ennyire itélkezik mások felett mit akar megmutatni?
Aki ide ír storyt persze az talán számol ezzel a kemény ítélettel.
Én nem itélkeznék ,nem tudjátok mikor kaptok hasonló pofont a sorstól,hogy legyen min elgondolkozni kedves keménykedők.
Ti magatokba nézve írjátok ezeket az ellenséges érzéseket?
Csöppet sem próbáljátok átérezni más sorsát?

Remélem a stoy szereplője önmagára képes hallgatni,mert a saját életét csak önmaga tudja megoldani.Bármit is választ,
igazolást fog kapni az élettől.
Nem hiszem ,hogy az anyagi és családi háttér gátat kell,hogy jelentsen.
Ha felismerte,hogy nem müködik valami nem a 3-ik nőhöz kellene
menekülni.
A megismétlés veszélye fenn áll,és kezdődik újra a / nem müködő kapcsolat./Önmagáért egyedül kéne elöszőr élni,aztán belevonni a nőt.
A probláma megoldatlan és újra generál a harmadik viszonyban.
Ez nem tanács ez csupán tapasztalat ,vélemény.
Menekülésből nem lehet megoldani a szerelmet,az életet,nem lehet tartós boldogság. Csak tiszta leleki háttére alapozva.
sziasztok.

2009.10.09. 12:31:32

@xara:
Fuuuu de kemény szavak. Bár én nem érzem magam túl kemény kommentelőnek, de azért kommentelek persze ha úgy adja kedvem, és van mit hozzászolnom.
Az, h vki megír egy posztot az azt jelenti, h kíváncsi mások véleményére. Az ember nem csak itt kap kemény itéleteket, hanem az életbe is a barátaitól. Kemény itéletekre is szükség van néha. De sztem hülye az aki csak ezekmiatt a kommentek miatt tesz ezt v azt. Tudod külső szemmel könnyebb átlátni egyes dolgokat mint a rózsaszín ködtől elvakulva. De amúgy meg sztem a posztolok nagy többsége nem ezek alapján dönt, hanem inkább azok alapján amit érez és amit a barátai mondanak neki. Hisz kik vagyunk mi posztolok, még a barátoknál is kevesebbet látunk a történésekből. Csupán annyit látunk, illetve olvasunk amennyit a posztoló leír, és ugyebár az nem 2 story, hanem csak 1. Egy nézőpont alapján meg nehéz itéletet mondani. Viszont ha valaki beküldi ide a posztját ne várjon csak meleget v gyenge fuvallatot, itt kö keményen megy a kiokosítás, sőt néha lehet ez kell, mert az emberek csak erre kapják el a fejüket. Élhet rózsaszín ködbe, az az ő dolga, az meg a kommentelőké, h ők mit mondanak. Aki kemény kemény, aki nem nem. Ha a posztolonak nem tetszik ne küldje be. Aki viszont beküldi az EZT VÁLLLALTA. Tehát sztem felejtsd el ezt a de kemények vagyotok, és hasonló mondataid. Sztem itt jópáran küldtünk már be posztot, és nem siránkozunk a kemény szavakért. Én megprobálom átérezni más sorsát, és megprobálom magam belegondolni a helyzetébe. Tudom h akkor nem ezt tenném, de ő nem is azt várja, h a saját kis rozsaszín ködös érzéseibe erősítsük meg, hanem azt, h külső szemmel mi hogy látjuk.

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2009.10.12. 10:50:07

@xara:

nyugi, én már megkaptam a magam pofonjait, ne aggódj.
süti beállítások módosítása