Olvasgattam ezeket a történeteket, és felrémlett bennem, ami néhány éve velem esett meg. Sajnos mai napig nem tudok dönteni a dologban, de néha úgy érzem nem is kell, máskor pedig furcsák a körülmények és gondolkodóba esem... Az eset úgy esett, hogy néhány barátnővel elmentünk a szokásos kis kocsmába, hogy eltöltsük a péntek vagy szombat esténket -pontosan már nem emlékszem. Négyen beültünk az egyik asztalhoz, beszélgettünk, folyamatosan nőtt az asztalon a poharak száma, telt az idő. A mai napig fogalmam sincs miről beszéltünk, ugyanis egyáltalán nem rájuk figyeltem. Volt ott egy srác, korunkbeli vagy egy-két évvel idősebb lehetett. Egész helyes volt, félisten mosollyal és huncut tekintettel. Amikor tudtam felé pillantottam és mit ad Isten, tök Véletlenül ő is folyamatosan engem bámult. Kacérkodtunk, szemeztünk...totál feldobta az estémet. A dolog eddig ugye szép és jó, csak itt jön a fordulat...Az egyik nagyon kedves barátnőm áthajol az asztalon, jelezve, hogy valami 'titkosat' fog elmondani nekünk. "Csajok...van ott az a tuti kis pasi...nagyon helyes..." Na bumm! ez már rosszul kezdődik, két csaj, egy pasi?! Egye-fene... Végig azzal szórakoztattam a társaságot, hogy a helyes bordó felsős srác és barátnőm együtt mennek haza. "Á, nem hagyjál már! Hülye vagy! - Megteszem!" Igen,...na de egy ilyen pasi mellett kinek jut eszébe ellenkezni?!

Beálltunk a pulthoz a következő körre, és nocsak, kinek a feszes feneke van előttünk..?! Naná, hogy az a bordó felsős, kacér srác. Viccből mondtam, hogy megfogom a fenekét, mintha a barátnőm csinálná - valójában egy ilyen feszes popót kihagyni bűn!! :DD Nem mentek bele. A srác végigmért bennünket, édesen mosolygott és átengedte a teret. Az este a végéhez közeledett és még mindig nem adtam fel, hogy pasit szerzek a "nem szoktam kezdeményezni" barátnőnek. Kifelé menet viccből odabökte, hogy „jó, hívd ki, beszélek vele. Szárnyakat kaptam! Szabályosan futva mentem vissza a sráchoz, hogy te jó ég beszélni fogok vele!! Kicsit lenyugtatott a másik barátnő az ajtóban, aki visszakísért. Beléptem, megkerestem a srácot, és odaléptem. Megkocogtattam a vállát miközben próbáltam nem túl izgatottnak tűnni. Mikor megfordult, végigmért és széles vigyorral az arcán kérdezte, hogy mit szeretnék. Alig bírtam a szemébe nézni, mert úgy voltam, hogy ott helyben elolvadok. Végül kinyögtem, hogy ki szeretném hívni...a barátnőmnek. A srác persze totál hülyének nézett, hogy "A barátnődnek...?!:D" Mire kiértünk, addigra a két másik lány eltűnt, én pedig kissé égőnek éreztem a helyzetet, és eléggé beparáztam, hogy mi a fene lesz?! A srác nagyon édes volt, végignézte kisebb-nagyobb nevetéssel a szenvedésemet, majd kölcsön adta a telefonját, hogy megkérdezzem merre vannak a többiek. "Lejöttünk a partra, ahogy megbeszéltük!" Azt hittem ott helyben elájulok!! Megbeszéltük?! Persze, EGYÜTT!! Na mindegy, leesett rólam a frász-aura és megkönnyebbülten bocsánatot kértem a sráctól, hogy ezért kirángattuk és megyünk is. Majd mondtam, hogy most szükségem van a legközelebbi ember ölelésére... Átöleltem, hihetetlen jó volt! Végül alig akarta elengedni a derekamat, majd msn-cím csere volt, mert hát miért ne?! Hoppá mondom, ez akar valamit! Aztán eltelt a hétvége, vasárnap este 11-12 körül felvett és beszélgettünk. Jófej volt nagyon, és egész jól elcsevegtünk, a másnapi suli pedig sajna gyorsan ágyba szuszakolt bennünket. Hétfőn nem sikerült felmennem, hogy beszéljünk, rosszul is éreztem magam emiatt. Kedden pedig úgy fogadott, hogy miért nem jöttem fel teljesen oda volt, hogy nem vagyok fent, mennyire hiányoztam neki. Hű, mondom, hoppá...ebből barátnővel összehozás úgy érzem nem lesz. Teltek múltak a napok, egyre jobban megismertük egymást, és vonzódtunk is a másikhoz, amiről a találkozások tanúskodtak. Nem randi volt, baráti csevegés, amikor mindig valami indokkal egymáshoz értünk, és még ilyen kis hülyeségek. Majd eltelt egy hónap mondjuk, 3-4 találkozással, minden napi beszélgetéssel. Én halálosan beleszerettem a srácba, de nem tudtam, hogy mi legyen, hisz a barátnőmnek is tetszik, még ha taplónak is tartja... Véletlenül -ekkor talán kivételesen tényleg egy véletlen folytán- összetalálkoztunk a városban este, mikor én azzal a barátnőmmel voltam, akinek szántam... Na és a srác széles mosollyal jött oda köszönni, barátnőm pedig gyorsan elpárolgott -talán izzott a levegő körülöttünk és benne pedig sok volt az alkohol...csoda, hogy nem gyulladt ki!. A sráccal beszélgettünk, majd mikor indulni készült megölelt és jött a pillanat, hogy na itt tutira elcsattan végre egy csók. Viszont bennem volt egy is vészcsengő, hogy barátnő-vízpart-alkohol-bánat eszeveszettül rossz csoportosítás egy gondolaton belül. Úgyhogy mikor már hajolt közelebb azt mondtam neki, hogy "Jobb, ha most mész." Legnagyobb bánatomra másnap vigyorgó fejekkel jelentette be msn-en, hogy összeszedett egy csajt... Másfél évvel és sok vitával, kellemes beszélgetéssel később: A kedvenc emlékem vele, mikor egyik barátnőmmel -aki tudja az érzéseimet a sráccal kapcsolatban- egy este bulizni voltunk egy diszkóban. Táncolni isteni! És azon kaptam magam, hogy a srácot nézem, hogy mindig ott van... Meg is jegyeztem, hogy tutira nem véletlen. "Á, csak beképzeled magadnak! Kicsi hely, sok ember, kevés tánctér!" Rendben mondom...de majd meglátod! Egyik pillanatban azt láttam, hogy barátnőm ledöbben és megáll egy pillanatra még a lélegzete is. "Azt láttam szinte filmes effektekkel, hogy táncolsz Te, aztán megjelenik Ő. A tömeg pont utat enged neki, hogy mögéd kerüljön, miközben egy lánnyal táncol és Téged néz végig." Igazam volt. Két év és pár hónap elteltével is tudok ugyanúgy rá gondolni, mint akkor. Barátok vagyunk ugyan, de sokszor hülyéskedünk egymással, kikezdés meg ilyenek... A baj az, nem tudom mikor gondolja komolyan és mikor viccel. Tudom persze, hogy a pasik szeretnek játszani, de ha valóban nem akarsz semmit a másiktól, akkor két év után egy ilyen játszadozás már uncsi ugyanazzal, nem? Magamról tudom, hogy mikor viccelek, mikor komoly, amit mondok neki. De az utóbbi időben furcsán viselkedik, túl kedves, elmondja merre lesz, fussunk össze. Soha nem csinált ilyet. Véletlenül keveredett oda, ahol én voltam épp. Szóval csók kellett volna, vagy jól tettem, hogy a barátnőre voltam tekintettel? Pasi sok van, de jó barát nem... -azóta már nem olyan jó barátnő.