Szóval izgatottan vártam a találkozott. Minden le volt fixálva egy szombati napra, hogy csak kis lazán beülünk arra a helyre, ahova én régen sokat jártam, és ő meg még nem nagyon volt ott. (Gondoltam, a hazai pálya ismeretsége kicsit segít majd) Így is lett! Az első randin lenyűgöztem, láttam a csillogást a szemében, nagyon jól éreztük magunkat! Izgatottan beszéltük meg a következő randinkat a következő hétre. Következett az ő hazai pályája.:) Természetesen hét közben is tartottuk a kapcsolatot. Aztán elérkezett az újabb szombat. Megint csak egy tökéletes estét töltöttünk el. Sokat sétáltunk, viccelődtünk, és már helyenként egymáshoz is értünk. Mondtam neki, hogy mi lenne, ha a következő héten elmennék moziba, és egy romantikus kutyás filmet néznénk meg. Ő persze azonnal belement, mivel szereti a kutyákat.:) Érezni lehetett már ekkor, hogy ez már több mint egy sima baráti találkozgatás. Bizony, ez már kőkemény randizás volt, ezt mindketten tudtuk. És innentől kezdve lehetett izgulni az alábbiakon: mikor fogjam meg a kezét, mikor csókoljam meg? Az egészséges izgalom előjött belőlem.:) A randit, most kivételesen nem szombatra, hanem péntek estére beszéltük meg. Mindent megterveztem, hogy elmegyek érte autóval, aztán elmegyünk kajálni egyet, majd beülünk megnézni a filmet, aztán meg valahova az este folyamán beiktatok egy csókot még a hazavitele előtt.

Végre péntek lett. 6 óra körül elmentem érte, majd beültünk kajálni. Én persze már folyamatosan lestem, kerestem, hogy hol foghatom meg a kezét, esetleg az első csókot mikor helyezhetem el a kis csókos száján.

Pillanatnyilag azonban úgy tűnt, nincs nagy esélyem a csókra, de még a hőn áhított kézfogást sem sikerült nyélbe ütnöm, de nem csüggedtem, hiszen az ötlettáram kifogyhatatlan.:) Bíztam benne, hogy „na, majd a mozi alatt”. Így is lett. Elkezdődött a film, és ő a jobbomon ült. Kis aranyosan nevetgéltünk, társalogtunk, másokat nem zavarva persze. A film alatt végig azon ügyeskedtem, hogy hogyan is tudnám becserkészni csinos áldozatom. Aztán a film közepe táján éreztem, hogy talán itt lenne az ideje lépnem valamit. (Nem tudom miért, de még soha életemben nem izgultam ennyire) Elsőként rátettem a jobb kezem a térdemre, de úgyhogy ő ebből semmit se vegyen észre. (Mint utólag kiderült az egészből mindent látott, érzékelt) Majd megpróbáltam finoman átcsempészni az ő lábára. Ezt úgy gondoltam, hogy először csak a kis ujjamat, aztán szépen lassan egyesével a többit. Tehát útnak indítottam a kisujjamat. Nyújtom, nyújtom, de persze oda sem nézek, nehogy észrevegye, hogy miben sántikálok. De érzem, hogy ez még kevés, nem érem el. Így hát nem maradt más, bokából közelítettem felé, szép lassan csúsztatva. Megint próba, még mindig nem érem el. Majd megint bokából…Végre!!! Elértem:) Végre hozzáértem. Először csak egy ujjal, majd szépen lassan a többit is utána csempészve a lábára tettem a kezem. Majd ezután már kicsit bátrabbá váltam, és szépen lassan az egyik ujját is megfogtam, aztán pedig addig fúrtam a kezemet, amíg az ő kezébe nem került. Láttam rajta, hogy tetszett neki. Ahogy mondani szokták aranyosan esetlen.:) Aztán így néztük végig a filmet. Majd a hőn áhított kézfogás „megszerzése” után, a moziból kifele jövet már azon gondolkodtam, hogy mikor csókoljam meg. De ahogy hazafele még megálltunk egy-két helyen, valahogy nem adta magát a pillanat. Helyenként már erőltetve kerestem/kerestük a pillanatot, a feszültség végig ott volt. Aztán amikor már közeledtem hozzájuk, tudtam, hogy már nincs olyan sok lehetőségem. Nem szabad elszúrnom. Ültünk az autóban egymás mellett, beszélgettünk még kb. egy félórát, éreztük, hogy kezd a szitu olyan kínosság válni, hogy nem történik semmi. De valahogy nem éreztem a pillanatot. Ezt tetézte az, hogy lakáskulcsával játszva várt a csókra. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy „na, én bemegyek”. És itt már éreztem szinte, hogy minden veszve van, de NEM! Oda hajolt puszit adni, de a 3 pusszantás közül egy sem akart a másik száján csattani. Majd ő kiszállt. :( Ekkor, letörve, elindultam haza. Közben pedig azon merengetem, hogy „mi a f*szt csinálok?”. Majd valami isteni sugallatra a fékbe léptem, és hangosan felkiáltottam: „mi a fenét csinálok??? Kell nekem ez a nőő!!!”. Gyorsan telefont ragadtam, tárcsáztam, közben már meg is fordultam az autóval. Ő kinyomta. Majd azonnal visszahívott mosolygós hangon, hogy „mit akarsz?”. Erre én: „valami fontosat elfelejtettem mondani, gyere ki légy szíves!”. Erre ő: „Rendben, kimegyek” De szerintem sejtette mi fog következni. Befékeztem a kapubejárójukba, kiszálltam és vártam. Ekkor viszont már nagyon magabiztosnak éreztem magam, nagyon tudtam, hogy mit akarok. A világon abban a pillanatban nálam magabiztosabb férfi tuti nem volt! Ekkor nyílt a ház ajtaja, jött kifele mosolyogva. Kinyitotta a kaput, és ezt mondta: „mit akartál mondani?” Én pedig határozottan, céltudatosan kimondtam: „valamit elfelejtetem megtenni, amit már talán korábban meg kellett volna tennem….”, és miközben ezt mondtam, határozott léptekkel indultam felé, arcán pedig a „tudom mit akarsz” mosoly csillant fel.:) Megcsókoltam, közben jó szorosan magamhoz öleltem. Mennyei pillanat volt, végre beteljesült az első csók, amely jó hosszú is volt egyben. Azt hiszem, megdolgoztam ezért a csókért az este folyamán.:) Viccesen megjegyezte, hogy legközelebb már elvárta volna, hogy ’jóéjt-puszit’ adjak neki… De hát nem kellett, mert visszajöttem érte!:) Életem eddigi legjobb és legfilmszerűbb első csókja volt. Bizton állítom, hogy ezt sosem felejtem el! A barátnői pedig irigykedve hallgatták, amikor elmesélte nekik. :) Ez a történet jó bizonyíték arra, hogy az élet és mi magunk is tudunk egy romantikus, felejthetetlen, filmes első csókot összehozni…:)