"Levente és Péter ugyanaz a személy volt!" A történet tavaly kezdődött egy esti buliban, a 'fehér lépcsős' szórakozóhelyen és tartott egészen másnapig. Inkább vicces, mint tanúságos, mert egy ilyet nem lehet kivédeni, csak akkor, ha az ember nem ismerkedik szórakozóhelyen vagy egyszerűen nem jár szórakozni. Most megtudjuk, milyen értékesek is lehetnek a neten szerzett információk.
Sziasztok! Csaj vagyok. Imádom ezt a blogot! Teljesen beépült már az életembe, ezzel kelek-fekszem, de azért nem vagyok fanatikus. Szóval: a barátaimmal némi otthoni italozás után elmentünk a fent említett helyre táncolni, nézni a másik nem képviselőit és folytatni az ivást. Leültünk egy nagy asztalhoz, én a pulthoz penderültem innivalóért és közben énekeltem a zenével együtt egy nyolcvanas évekbeli slágert, amikor a mellettem álló helyes, magas, szemüveges fiatalember beszélgetést kezdeményezett velem nagy határozottsággal, mintha ő is az asztalnál ülő egyik haverom lenne.
Nagyon tetszett, hogy ilyen magabiztos, ráadásul vicces is volt, azonnal külön ültünk az általa fizetett piával egy másik asztalhoz. Oldottan sikerült beszélgetnünk, elárulta, hogy Leventének hívják, a vezeték neve pedig ugyanaz, mint az egyik híres, sok példányszámban kiadott írónk neve, de nem rokonok. Csak hümmentettem magamban, hogy olyan furcsák vagyunk mi magyarok, hogy még az is belefér, hogy ugyanúgy hívjanak valakit, mint a világhírű, ritka nevű írónkat, de mégsem rokonok. Nagyon hamar sikerült túljutnom ezen, a srácnak sikerült elterelnie a figyelmem eme apró, ám igen lényeges részletről . Hazasétáltunk hozzá, közben éjjelnappaliban kaja, cigi, minden sarkon egy-egy csók és közben a srác pont annyira volt furcsa, humoros, komoly, amennyire én szeretem a fiúkat. Közel lakott hozzám, két saroknyira, egy icipici lyukban. Alkoholos befolyásoltságom ellenére nagyon komolyan és határozottan tiltakoztam az azonnali szex ellen, én naív azt hittem, hogy továbbra is jókat akar velem dumálni és talán csak addig merészkedik, hogy megfogja a mellem. Marasztalt, hogy aludjak ott, nem nyúl hozzám egy ujjal sem, de nem álltam kötélnek, kifogásokat kerestem, pedig annyira fáradt voltam már és ittas, hogy akár a parkoló autók között is elaludtam volna. Megígérte, hogy másnap találkozunk, felhív, vegyem föl a wiwen. Így is tettem és gyakorlott közösségi oldal felhasználó lévén azonnal leellenőriztem kik a közös ismerőseink. Találtam is két lányt, akik közül az egyikkel hét éves korom óta egy iskolába jártam, elég jóban is voltunk, de még meg tudtam állni, hogy nem faggatózom új udvarlómról. Délután fel is hívott Levente, hogy mit szeretnék csinálni, mikor találkozzunk. Azt a választ remélhette, hogy „hozzád akarok menni egy szál bugyiban és délutántól reggelig dugni”, mert csalódottnak tűnt, amikor mondtam, hogy üljünk be valahova egy pohár borra, sörre, kávéra. Mondta, hogy most dolgozik és még mesélt egy egészen védhető történetet arról, hogyan kellett egy barátjának kivinne a laptoptöltőt a pályaudvarra, de este akkor mindenképp. Nem nagyon idegesítettem magam, levittem a kutyát sétálni, közben megint hívott, hogy merre vagyok és kitaláltam e már hova menjünk. Nem, de fussunk össze itt, ahol nem messze legeltettem az állatot. Az most nem fog menni, előbb még hazamegy. Jó, akkor én is átöltözöm és felhívom, ha kész vagyok. Így is történt. Hívom. Itt van az egyik barátja, Dani, nemsokára elmegy, akkor felhív. Jó. Egy órája vártam már lefürödve, átöltözve. Közben sms, hogy még mindig itt van Dani, nem akar elmenni. Iszonyú mérges lettem, hogy engem így egy pasi ne várakoztasson meg, ma már tuti nem találkozom vele, ha térden állva könyörög akkor se, mert ez már a bunkóság netovábbja! Ekkor gondoltam egyet és felhívtam közös ismerősünket, Vikit, aki sokáig volt az osztálytársam és hetente összejártunk borkóstolás ürügyén iszogatni, enni, dumálni. Ő ugyanis mesélt már egy Daniról, aki rendszeresen nem akart hazamenni Viki szeretőjétől, amikor együtt voltak annak a lakásán, sok-sok akciót rövidített le vagy akadályozott meg a megjelenése. Ezt a fiút Petinek hívták és gyanítottam, hogy Levente ennek a Petinek a haverja, akkor Viki találkozott vele, tehát tudna mesélni egysmást. Viki az elején nem értette a sztorit és fél perc múlva kiderült, hogy azért nem, mert Levente nem hogy ennek a Petinek a haverja, hanem a két ember egy és ugyanaz. Igen kínosan éreztem magam, mert sejtettem, hogy Vikit gyengéd szálak fűzik ehhez a Petihez galádságai ellenére, sokat mesélt róla, leginkább rosszakat, megmutatta egy évvel ezelőtt a wiwen, megbeszéltük hol lakik, mert volt olyan este, hogy hozzám menekült alibinek, mikor összefutottak az utcán. Dühös is voltam, hogy valaki miért mond álnevet és egyáltalán minek ilyennel szórakozni. Szét tudtam volna tépni Petit egy centis cafatokra, de annál elegánsabb vagyok, minthogy őrjöngve felhívjam. Biztosítottam barátnőmet arról, hogy semmi komoly nem történt és ne haragudjon, nem tudtam és egy 1 évvel azelőtti fotóra már ki emlékszik, ráadásul azóta meg is hízott a srác. Aztán összeállt a kép: Levente Péter foglalkozása ugyanaz volt, a lakóhelye is, Dani is, a gátlástalan hazudozás is. A felismerés és a bosszúvágy váltogatták egymást a kis szívemben, mint a szauna után a hideg víz. Vikivel elég rondán kibeszéltük Petit, akinek most már mindegy volt, én meg tudtam róla szinte mindent, csak fel kellett frissíteni a tudásom. Lefeküdtem aludni, kicsit izgatott voltam hogyan lehetne megleckéztetni ezt az idiótát, de végül rá kellett jönnöm, hogy az, aki első találkozáskor szemrebbenés nélkül hazudik( túl vagyok már néhány kínos szituáción, látom egy emberen mikor nem mond igazat) magának egy másik identitást, arra fölösleges energiát pazarolni. Mikor félálomban voltam írt egy smst, hogy ő jöjjön-e át vagy én megyek-e át. Én maradok itthon az ágyacskámban, te meg menj a p***ba, gondoltam magamban. Még éjjel írt üzenetet a wiwen, hogy „hm?”, amire már csak azután válaszoltam, hogy érdeklődött utánam Vikinél msn-en (tartják a kapcsolatot a mai napig…). Rossz kislány vagyok és felhasználtam egy igencsak intim információt is fegyver gyanánt, de ha megtudtam miért ne használjam?! Ezen a ponton kezdett egy kicsit másfelé menni a történet, aminek nem is én és Levente Péter voltunk a főszereplői, hanem sokkal inkább Viki és Levente Péter, tehát hagyom is. Pontosan nem emlékszem a levélváltásra és az msn beszélgetésekre, a lényeg, hogy nemet mondtam és búcsút intettem Levente Péternek, nem csináltam nagy botrányt és a baráti kapcsolatom is megmaradt. Mint már említettem tanúlság nincs, ez egy eset, ami valószínű minden másnap előfordul valahol a városban.