El kell mesélnem ezt a történetet! Szinte már egy hollywoodi film. Zolival kicsit kevesebb, mint egy éve ismerkedtem meg, nekem már akkor megtetszett, de apukám és a felesége figyelmeztettek, hogy házas. Ez most lehet meglepő, de én 20 éves vagyok, ő pedig 32. Így hát békén hagytam, feledésbe merült. Aztán nyár végére, még az iskola előtt ismét találkoztunk. Elvált, érdeklődni kezdett utánam, megszerezte a telefonszámom. Elkezdtünk beszélgetni, és néhány hét után összejöttünk. Nagyon harmonikus, boldog kapcsolatnak indult. Bíztam benne. Szerettem is, azt hiszem, és elvártam volna tőle ugyanezt.

Mindig előadta nekem a nagy ártatlant, akit mindig átvernek a nők, így én különösen szerettem volna szeretni. A feleségéről is azt mondta, hogy azért lett vége a 7 éves házasságnak (ami csak néhány hónap volt, bár az igaz, hogy 7 éve voltak együtt) mert a felesége megcsalta. De kiderült, hogy pont ő volt az, aki megcsalta az asszonyát. Én Pesten lakom, ő 230 km-re dolgozik, de amikor tudtunk együtt voltunk. Egy szép napon sétálgattunk a Duna-parton, be akartunk ülni egy étterembe, amikor is megjelent egy ismerőse azzal a kérdéssel, hogy: " A húgommal mikor szakítottál??" Zoli erre azt válaszolta, hogy néhány hete, amire ez az ismerős odaadta neki a telefont azzal, hogy "Igen? Az érdekes, mert a húgom mást mond." A telefonban a bizonyos húg volt, akivel a feleségét csalta. Zoli mesélt nekem erről a lányról, azt mondta egy hónapig voltak együtt, kiderült később, hogy több mint fél évig, és vele még durvább hazugságokat próbált elhitetni, mint velem. Úgy állította be, mint aki állandóan zaklatja, telefonálgat neki, és nem hagyja békén. Ezen átléptem, de ekkor elkezdődtek a hazugságok, amik olyan módon derültek ki, amire ő a legkevésbé sem számított és még a mai napig sem tudja. Egyszer csak eltűnt az ismert közösségi portálról - nekem ezt azzal magyarázta, hogy szoktak vele ilyet csinálni a rendszergazdák. Később kiderült, hogy megkérte egy ismerősét, hogy törölje, hogy a volt barátnője ne találjon meg, és ne zaklasson (vagyis ne nyissa fel a szemem). Elmentünk az anyukájához együtt, nagyon kedves volt velem, Zolitól megtudtam, hogy már nincs sok ideje hátra, nagyon sajnáltam őt. Mint utólag kiderült, ez nem volt igaz. Aztán elkezdődött a suli, csak hétvégente láttuk egymást. Egy szerdai napon, amikor indulhattam volna haza Zolihoz, mivel rövidebb hetem volt a suliban, kaptam egy telefont. Zoli volt az, nagyon szomorú hangon közölte velem, hogy meghalt Németországban a barátja egy autóbalesetben, szombaton lesz a temetése és kérte, hogy emiatt ne menjek haza. Megértettem, sajnáltam. Szombaton este felhívtam, hogy mi volt a temetésen, és teljesen berekedve vette fel a telefont. Kérdeztem, hogy mi történt a hangjával, amire azt mondta, hogy beteg lett. Utólag kiderült, hogy bulizni voltak, az állítólagos német barátjával. Aztán utána következett az a rész, amikor egyre kevesebbszer hívott, egyre többet kellett dolgoznia, amint azt megtudtam, ilyenkor inni voltak a haverjaival és természetesen csajozni is. Három lánnyal tudom, hogy biztosan megcsalt. Ekkor már gyanakodtam, de annyira bízni akartam, hogy becsuktam a szemem. A legdurvábbat azonban nem is mondtam. Mivel edzőterembe jár, nem egy kis darab ember. Nekem azt mondta, nem használ semmit...Viszont észrevettem nála a tűket, növekedési hormon volt benne, mert utánanéztem. Egy napon azzal hívott fel, hogy ráestek a súlyok a vállára és izomlazítót kapott, amitől vérzett az orra, szédült, hányt. Aggódtam miatta, de tudtam, hogy a hormonok miatt volt. Munkája során, a szerek okozta rosszullétektől, emberek életét veszélyezteti. Végül is szakítottam vele, de ennek a kapcsolatnak utóélete van a mai napig is. Felkerestem a volt barátnőt, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, nagyon jóba lettünk, és így most már mindkét részről tudjuk, hogy kinek, mit hazudott Zoli. Ez a lány (nevezzük Erikának) egy szép nap felhívott és ordított velem a telefonba, hogy meggárgyultam, hogy újrakezdtem Zolival? Nem tudtam, hogy most mi van, amikor Erika mondta, hogy Zoli azt terjeszti, hogy megint együtt vagyunk. Na, ezt már nem tűrtem el, írtam Zolinak egy sms-t hogy ne hazudozzon és felejtsen végre el. Erre felhívott és egy órán keresztül mondta, hogy még mindig szeret, és ne beszéljek úgy vele, mint egy kocsis a lovával - sajnáltatta magát. Amikor ezt elmeséltem Erikának, majdnem rosszul lett: mondta, hogy Zoli neki is még mindig ezeket írogatja sms-ben és hívogatja is. De ez még nem a legteteje. A sors furcsa fintora, hogy véletlenül találkoztam vele az egyetemen: ő dolgozni volt fenn. Mikor észrevett, elfordult, még csak köszönni sem köszönt, rám sem nézett. De természetesen, mivel nem bírja ki, hogy ne hazudjon, egy közös ismerősünknek, aki nekem erről beszámolt, teljesen mást adott elő. Mégpedig: "én tudtam, hogy ő Pesten lesz, és én könyörögtem neki, hogy találkozzunk. Ő belement, és a suli kávézójában találkoztunk. A barátnőim, többek között olyanok is, akik nem is arra az egyetemre járnak, a sarokban ültek és végignézték az egészet. De ők végig azon szurkoltak, hogy jöjjünk újra össze, mert hogy ő az összest ismeri, és mindegyikkel jóba van. Beszélgettünk, majd megjelent az új barátnője, megcsókolták egymást, mire én elsírtam magam, de nagy gálánsan kifizette a kávémat és elment." Ezen én már csak röhögni tudok, hiszen tudom, hogy pszichológiai eset, szereti ha sajnálják, és sajnos az anyja is benne van az összes hazugságában. Szerettem volna megosztani ezt a történetet, mint elrettentő példát. A tökéletesnek tűnő dolgok mögött sajnos ott van a hazugság.